Grüß Dich lieber Besuch!

Ich freue mich sehr, wenn du mich besuchst und liest meine Geschichte. Ich fühle mich super, Alles klappt mit mir. Ich arbeite ganz viel, ich habe Lust immer etwas zu machen. Es ist schon November, obwohl das Wetter so ist, als ob Frühling wäre. Na gut, es wird immer kälter, das mag ich nicht....aber Weihnachten auch kommt. Am 23. Dezember fahre ich nach Hause, ich muss noch 22 Tagen warten. Ich möchte schon mit meiner Familie sein, und ein bisschen mich ausruhen. Unter der Woche arbeite ich als Putzfrau und Babysitter, am Wochenende bin ich im Forsthaus Ilkahöhe, das ist ein Restaurant, wo ich im Service arbeite. Wir arbeiten sooo viel, 9-13 Stunden pro Tag, der ganzen Tag ist voll, wir haben keine Zeit etwas zu essen...dann am Abend bin immer total müde. Trotzdem gefällt mir.

Ich melde im Dezember in Ungarn an, wenn es geht, werde ich ab nächsten September studieren.Es wäre auch schön. Ich möchte Tourismus und noch etwas zeichnen. Das bedeutet, dass ich noch ein Jahr arbeiten soll und ich kann für den Studium sparen, dann kann das besser gehen. Jetzt kann ich sagen, dass Alles so geht, wie ich geplant habe, deswegen bin ich total zufrieden.;)

Szóval, folytatom magyarul:) Nagyon jól érzem magam, a hétvége kicsit hosszú volt, az étteremben dolgoztam szombaton és vasárnap is. Szombat este 6-ra jött 50 vendég, 10 fogásos vacsival készült az étterem, minden évben egyszer szerveznek egy ilyet. Hát 100%-os koncentrációt igényelt, de nagyon élveztem, a munkatársakkal együttműködve azt mondhatom, semmi probléma nem volt. Reggel 10-től hajnali 2-ig bent voltunk azt hittem, aznap már le sem fekszem, végül is nem volt sok értelme. 5 óra alvás után kezdődött a következő nap délben 60 vendéggel. Vasárnap mondjuk éppen ezért már este 8-kor befejeztük. Mindenki félhalottként térhetett haza, de a dicséret nem maradt el, na meg persze volt az egésznek egy hangulata, ami azért a 16 órás fegyelmezettséget  kicsit feloldotta. Úgyhogy egészében véve azt mondhatom, hogy megcsináltuk, és a jókedvet sem kellett nagyon erőltetni. Hiába, csak kihívásokkal szemben érzem jól magam;) 

Hát más új nagyon nem is történik velem, dolgozom minden héten, az idő egyre hidegebb lesz, én egyre jobban érzem magam, lassan 3 hete, csak jó kedvem van, mondjuk máshogy nem is sikerülne semmi;)

No azt hiszem, most búcsúzom is, és hamarosan személyesen is beszámolhatok mindenről;)

Puszi haza mindenkinek!!! Legyetek jók, vigyázzatok magatokra, egymásra!:)

Hát üdvözlök minden kedves olvasót és idegent, aki ide betéved.

Most veszem csak észre, hogy bizony már egy hónapja nem jelentkeztem új bejegyzéssel. Mondjuk nem is történik sok új említésre méltó esemény. Dolgozom aminek örülök, mert hálistennek nem ülök itthon minden nap, szóval mondhatom, hogy összejöttek a dolgaim, úgy tűnik szépen lassan egyenesbe jövök. Igazságszerint egy hónapot adtam magamnak, hogy kialakuljon minden, röviden mindaz, ami szükségeltetik ahhoz, hogy ne adjam fel és ne menjek haza az első kudarc után. Na az nem én lettem volna. Az túl egyszerű lépésnek számított volna, én ennél többre vagyok képes. Úgyhogy felvettek egy hegyi étterembe felszolgálónak, ezenkívűl folytatom azokat, amiket au-pair életem mellett elkezdtem. Úgy érzem, megtaláltam a számításomat és remélhetőleg ez így is marad egy jódarabig. Az általános kérdések ilyenkor: hogy most akkor mi is lesz, meddig tervezek itt kint, mikor megyek haza, már ha egyáltalán hazamegyek. A válasz az, hogy magam sem tudom. Mert amíg tudom, csinálom, tervezem, hogy ha hosszabbra nyúlna a maradásom, mint egy év, akkor csinálok egy óvónőképzőt és...? Ha nem, akkor otthon tanulok valamit. Egyelőre tényleg fogalmam sincs, minden az adott körülményektől függ, hogy hétről-hétre, hónapról-hónapra mennyire fejlődök. Ha úgy látom, mindenképp maradok, akár 3-4 évet is, mert őszinténszólva nem látom értelmét, hogy visszatérjek a régi életembe. Persze lehet, hogy ez itt kint csak kalandozás, és egy év múlva véget ér, de lehet, hogy nem. Abban az egyben biztos vagyok, hogy most nem tudnék otthon sulit csinálni, mert csak megunnám az egészet, elmenne a kedvem az egésztől. Annak pedig nemhogy értelme, de eredménye sem lenne. Tudom, hogy képes leszek akár itt, akár otthon megcsinálni egy felsőfokú iskolát, de ahhoz élnem kell előtte, ami nálam azt jelenti, hogy önállóan, mindentől és mindenkitől függetlenül önzőnek lenni, csak magamra gondolni, végigvinni valamit, élvezni, amit csinálok és még eredményre is számítok. Hát ezek vannak most velem, előreláthatólag haza csak december 23-án látogatok, addig pedig szorgalmasan dolgozgatok, hogy karácsonyozni úgy mehessek, hogy "ez igen, megint lehúztam 4 hónapot és szerencsésen befjeztem a 2009-et". Azt hiszem, így lesz...Mert ritka jól érzem magam itt, és abban, amit csinálok. Sokkal gyorsabban mennek a hetek, mint az előző évben, és el sem hiszem, hogy 2 hónap múlva megint karácsony...Persze hiányzik a család, nade hamar eltelik az a kis idő, ami még hátra van. Főleg, ha nem átvészelnem kell ezt az időszakot, hanem élvezem ezt az új életformát. Mert most erre van szükségem:)

Nos hát azt hiszem nem is tudok most mit írni, majd úgyis jelentkezem, ha történik valami érdekes, vagy csak úgy, mert írni lesz kedvem.

Sok csók az én drága szeretteimnek haza, üzenem nekik, hogy vigyázzanak magukra és egymásra, hiányoztok, de sietek és hamarosan látjuk egymást!:)

Hát már nem mondom, hogy egyetlen Vacak kutyámnak adjatok egy csontot a nevemben, de ő úgyis tudja...:)

Én is vigyázok magamra, megpróbálok nem elesni a biciklivel, és életben maradni/bár múltkor szétment a fék, és belehajtottam a gazba-még jó, hogy nem valami falnak mentem-de ez egy másik történet. Mert én ilyen szerencsétlen vagyok, de ez azt hiszem, már megszokott:P/

Eszem rendesen, sőt néhanapján főzök is, azért az édességet sem hanyagolom-rendes szokásom szerint-, úgyhogy velem azt hiszem, minden a lehető legnagyobb rendben van:)

Szép estét mindenkinek!

és egy kép a "kölcsönkutyáról", akit Bruminak hívnak, és néha megkapom, hogy újra télhessem, milyen is az, ha valakinek még van kutyája....

Amit most érzek, igazából leírhatatlan, mégis megpróbálom, hiszen azt mondják, ha az ember kiírja/kibeszéli magából a fájdalmas dolgokat, hamarabb túllép rajtuk, és bár nem kell felejteni, de a világ csak annak áll meg egy kis ideig, akit valami fájdalmas esemény ér. Aztán megy tovább, mintha mi sem történt volna...és a mérhetetlen fájdalom és szomorúság ugyan egy életen át kísérő marad, idővel talán enyhül egy kicsit. Valaki elvesztése, legyen az ember, állat, szeretett tárgy, mindig könnyet csal a szemekbe, mert bár a jó dolgokra kellene emlékezni, ezzel szemben a fájdalom és a hiány hamarabb jelenik meg újra. Csütörtökön velem is ez történt. Elvesztettem azt, aki 9 éven át hűséges társam volt, gyönyörű, barna szemeivel még a legnagyobb bánatomat is elfeledtette velem, ahogyan osztogatta a pacsikat, ahogy hanyatt dobta magát egy kis simogatásért, még most is megmosolyogtat. Persze ez amolyan keserédes mosoly...kétféle érzés-talán tehettem volna ellene, talán ha valamit máshogyan teszek, még élhetne. A másik, hogy örökre megmaradnak a szép emlékek, mert egy állat esetében nem lehet rossz emlékeket említeni. Széttépett néhány cipőt, levadászta a tyúkudvar összes lakóját. És? Mindez olyan csekélység ahhoz a szeretethez mérten, amit tőle kaptam, és nem csak én , hanem az egész család. És bár néha bosszús voltam, hogy hajnalban kezdett rá az órákig tartó tárgyalásokra, most azt mondom, Istenem, csak ugatna mégegyszer, csak ébredhetnék rá fel megint...

Megmérgezték...aki tette, tudatosan tette...nem volt olyan ember, aki ne tudta volna, hogy nekem ő jelentett mindent. Hogy mi mindent? 11 éves voltam, mikor találtam...Megtanított felelősséget vállalni, szeretni határtalanul, hogy félre tudjam tenni az esetleges haragot, és tudjak szeretni. Sokszor csak ültem mellette a fűben és figyeltem, ahogy alszik. Nyár estéken együtt ültünk a teraszon...mancsa az ölemben, és mindketten éreztük, hogy a másik mennyire fontos. Hogy "csak" egy kutya lett volna? Nem. Egyik kutya sem csak egy kutya. Főleg a gazdája, család számára nem...Már nem fog várni a kapuban örömében vonyítva, határtalan boldogsággal a szemeiben. Már nem fogja a fejét a kezem alá tenni, hogy megsimogassam...   Elvették tőlem...és még valamit elvettek tőlem...most szórhatnék átkokat, de nem teszem...nem látom értelmét. Őszintén bevallom, hogy még soha nem fájt ennyire semmi...ilyet még nem éreztem, és annyit mondhatok, hogy aki tette, annak csak gratulálhatok..és ha valakinek ez okoz örömet, hogy mást megtörjön, hát akkor sikerült...csak az emberi mivoltát már soha nem kapja vissza. Legyen büszke erre. Én pedig büszke vagyok azért, hogy egy állatot megmentettem 4 hónaposan, 9 évig neveltem, vigyáztam rá, de elsősorban szerettem. És büszke vagyok, mert elmondhattam, hogy valakinek adtam egy esélyt egy szép életre...Vacak ezt érezte..tudta, hogy szeretjük, hálás volt érte.

És nem mondom azt, hogy nem lesz több kutyám. Vacak emléke örökre megmarad és mindig is ő lesz az első kutyám, akit annyira szerettem. De lesz még kutyám..menhelyről, hogy legalább egy életet megmentsek vele..de még most nem. még nem tudnám szeretni....majd el fog jönni annak az ideje is...

"Egy jó kutyának halála után a legjobb helye a gazdája szívében van. "

/ Nagyon-nagyon szerettelek Kisvacak!!! Mindig emlékezni fogok rád!

Nyugodj békében, és tudd, hogy nagyon jó kutya voltál...mindenki kedvence./

Halihóó!

No végre újra itt:) Visszatértem, kemény 10 nap internet nélkül, hát túléltem. Új életemet megkezdtem szeptember elsején, 2 hét ráckevei látogatás után újult erővel, izgalmakkal telve és kíváncsian kezdek bele egy(vagy több)újabb évbe. Kitudja, most tartok ott, hogy valójában fogalmam sincs, hogy most mit. Persze tervezgetek, de csak minimálisan, úgy vagyok vele, hogy lesz, ami lesz, ha esetleg valami rosszul sül el, hát istenem, majd kimászok belőle. Vasárnap lesz 2 hete, hogy itt vagyok Tutzingban, ami nem mellesleg gyönyörű hely, rögtön beleszerettem. A szobám is, amit bérelek tökéletes, a szobát kiadó családdal együtt. Nagyon sokat segítenek és szuper jófejek, hála Istennek minden szempontból kitűnő helyet kaptam!

MUNKAKERESÉS:

->Első felvonás: étterem konyhájába keresnek mosogatásra, konyhai kisegítésre alkalmas lényt.(hímnemű, avagy nőnemű-teljesen mindegy) Jelentkeztem rögtön az első napon, ahogy felébredtem, bár még szinte fogalmam sem volt, hogy hol is vagyok. Nem baj, valahol el kell kezdeni. Megbeszélem a Mikulás-kinézetű bácsival, hogy próbanap köv. szerdán. Az elérkezett időpontban vígan battyogok, hogy tessék, már van is munkám. Találkozás a nagyfőnökkel...(most kitérnék arra, hogy miért átok néha, ha az illető(én) sovány). Chef néz, néz. "Bírni fogod te ezt?" Mondom persze. Oké, mehetünk a konyhába neszenekem esküvő...Mosogass. rendben. 9 órát(előtte meg 8-at) lehúztam a "mosogatógép" előtt, nyakig áztam a halas-húsos-zöldséges lében, nem baj, dolgozom! Gyúrtam a Knödelt is alázatosan, hurcolkodtam, mosogattam kézzel-lábbal, főnök néha kukkol, majd odakacsint, hogy ügyes vagyok. Húú de jó, biztos maradhatok. Este 11-kor kihív, leültet, egészen hivatalos az egész, én mégis röhögök. Talán a fáradtságtól, talán a tudattól, hogy drága Chef úr arabus fazon, hát én tuti nem kapok pénzt a 2 ledolgozott napomra..(ezt csak így magamban). Kérdezi újra és kitudja hányadszor: "bírni fogod te ezt?"-közben lesújtó pillantásokat vet a khmm hát izmosnak cseppet sem mondható karomra, meg úgy teljes egészében rám és fintorog. Mondom IGEN, BÍRNI FOGOM-mostmár veszítettem kicsit a türelmemből-de ha még 50 szer megkérdezi, akkor majd már lehet, hogy nem fogom (akarni) bírni. Mondja jó, rendben, de vennem kell munkaruhát(!), meg heti 6 nap meló, meg húú de nehéz is ez...Agyamban kezdett zakatolni valami, hogy ez bizony engem most át fog verni, s bár ne lett volna igazam, de így történt. 2 napra kapok e pénzt, kérdeztem én, a válasz már repült is, bár még be sem fejeztem a kérdést...NEM. ccc, miből sejtettem? Indoklás: "így akkor bárki, aki bejön az utcáról, úgymond próbanapra, akárkinek fizethetne..." És mondom nem ez lenne a normális??? Oké, lehetek Aushilfe is, majd megbeszéljük. És itt a történet most áll....

->Második felvonás: hotelből-hotelbe szaladgálás, minden lehetőség megragadása, a munkahely-szerzés felé. Nagyon kedves recepciósok, segítőkészek(bár gondolatban lehet, hogy a francba-küldősek). Jövő kedden azonban mégis úgy tűnik beindul valami. Szobalány, ha minden igaz, sikerült megszerezni....Ez lenne a megfelelő, remélem 100%.

Harmadik felvonás még nincs, talán nem is lesz.

Ma voltam megint a régieknél, hát mint kiderült, ott engem nagyon hiányolnak, hogy egyemmegőket:( Mathis(még mindig a 4 éves kisfiú, és nem a pasim) nem akart elengedni, azt akarta, hogy maradjak, játszak velük. Nikita bújt, szerinte is maradnom kellett volna. Édesek voltak. A mostani " délelőtti vigyázónő" szerint nagyon sokszor emlegetnek, hogy én mit hogy csináltam, miket játszottunk stb. Na azért ez kicsit jól esett:)). Hiába..megszerettem őket, nem is kicsit...Ígéretet is tettem, hogy amint tudok, átmegyek hozzájuk játszani. Minh is másképp áll a dolgokhoz, ott segít, ahol tud, szerzi nekem hogy hol tudok dolgozni, csak egy e-mailbe került, hogy írjon a munkavállalásihoz egy igazolást, hogy egy éve kint élek, másnap már mehettem is érte.

Mindent összevetve nagyon-nagyon jól érzem itt magam, nem is gondoltam volna, minden esetre örülök, hogy így lett:) Haza szerintem és előreláthatólag csak karácsonyra megyek, úgysem találom a helyem, ha otthon vagyok. Furcsa, de ez van.

A következő bejegyzésig is csók mindenkinek haza, minden jót, vigyázzatok magatokra és egymásra! Én is vigyázom magamra:)

Pusszancs nektek!!!

Ablakomból fotózva:)

-Magány-

Halihó mindenkinek!

Meglehetősen régen volt már, hogy írtam, pontosan 19 napja, azóta pedig történt egysmás. Aug. 15-én végre hazatértem 2 hétre. Könnyes búcsúnak nem volt mondható a távozásom, egyrészt, mert anyuka a Jégkirálynő, másrészt pedig megyek vissza a családhoz szept.3-án, valamint utána is, ha szükség lesz rám. Na ebben pedig biztos vagyok. Aug.14-én ők elutaztak Olaszországba, én takarítottam a szobám, bepakoltam a maradék cuccokat is és alig vártam a szombat reggelt, mikor is indulhattam haza. Hát a csomagok elszállításáról a pályaudvarra nem is pazarolnék sorokat. Arról csak annyit, hogy megszakadtam...Az emberek minden bizonnyal egy sétáló karácsonyfának ítélhettek meg, és hát őszinténszólva nem is néztem ki nagyon másképp.

A lényeg, hogy hazaértem, 2 hetet töltöttem itthon, nyugisnak mondható időszak volt, és bár nem találtam a helyem, jól éreztem magam. 3 napot töltöttünk Hévízen, majd Balatonszemesen, ahol nagyon jól éreztük magunkat. A Balcsi szupi volt, órákat töltöttünk a vízben. Az idő is nekünk kedvezett, sőt ebben a 2 hétben csak is napos időben volt részem, amit utólag is köszönök-nem tudom kinek-most kicsit hűvösebb van, de holnap úgyis utazom, úgyhogy nem bánom.

Annyira finomak voltak:)

Hát nem viszem túlzásba az írást, de tényleg nem történik említésre méltó esemény. Majd ha visszatértem, írok, jelentkezem, hogy megérkeztem, berendezkedtem. Holnap este már ott alszom..Furcsa, de remélem minden sikerülni fog. Én igyekszem...

Halihó mindenkinek!

Hát igen..holnap megint kedd, ami egyenlő azzal, hogy már csak 4 napom van a családnál. Hétvégén átcuccoltam a szobába, és ez a szombati nap is említésre méltó. Kijelenteném, hogy a németek igenis segítőkészek, íme egy példa: Szombat reggel 9 órakor 3 jól megtömött csomaggal, mint málhásszamár indultam útnak, hogy végre átjuttassak Tutzingba egy pár cuccot, aminek szeptembertől majd hasznát veszem. Hát kb. nem néztem ki nagyon máshogy, mint a jakok, vagy szamarak, aki Tibetben segítenek a hegyre csomagot vinni. Mellesleg anyuka kocsija kint állt, autóval a villamos 2 perc, és még el is ejtettem egy olyan megjegyzést, hogy ez bizony húú de nehéz. "nehéz? hihihi..hát majdcsak menni fog"-lereagálta a dolgot..ja mondom ha máshogy nem, majd egy óra alatt csak leérek..sebaj, ennyit a vietnámi hozzáállásról..Elindultam tehát, biciklisek jöttek, gyalogosok mentek, mosolyogtak..énis..kínomban...Biciklis néni felbukkan a semmiből(tök idegen, egy év alatt egyszer nem láttam) elteker melettem, mosolyog..megáll.. Kedvesen azt mondja:"látom milyen nehezet cipel, adja ide, tegyen egy csomagot a biciklikosárba, egyet akasszon a kormányra, máris könnyebb. Énis erre megyek egy darabon, segítek". Szóhoz nem jutottam, mondom ugyanmár menjen csak, majd elboldogulok. Nem, nem, ő segít..Nagyon szépen megköszöntem, majd beszélgettünk, mint kiderült, au-pair volt Angliában, ismeri a vendégcsaládomat, és eljön velem a villamosig, mert milyen nehéz a cuccom. Nem hittem el, hogy ilyen van, jött, segített, beszélgettünk, majd elment. Nem győztem mondani, hogy ez mennyire kedves dolog volt tőle, ő csak mosolygott, nem is tudta, hogy ez otthon mennyire ritka(ha van ilyen egyáltalán). Villamoson egy pasi leül mellém, kezembe nyomja a 6-os lottot, x-elj 6-ot, hátha sikerül. Mondom mi van ma az emberekkel, vagy mi van velem? Leszállásnál egy néni segített lecuccolni, úgyhogy végül ez is megoldódott. Hogy haza hogy megyek, még nem tudom, lesz egy nagy bőrönd, sporttáska, hátizsák, laptop, kistáska. Kíváncsi vagyok, most ki sajnál majd meg:P Pici törékeny lányka(aki megizmosodott idekint:P) hatalmas bőrönddel, ki sem látszik:D

Szóval szombaton utazás, alig várom:) Pénteken már szabadnap, elmennek Salo-ba, én meg takarítok, és kiélvezem utolsó napom csendes tovaröppenését:D

Szombaton találkozunk:) Puszi haza!

Mit is írhatnék? Hát úgy gondolom, hogy ha 2 hét múlva végleg haza kellene mennem, azt hiszem, megszakadna a szívem. Nagyon nehezemre esne itthagynom a várost, már nem tudnám elképzelni, hogy mindennap Ráckevén ébredjek. 2 hét múlva befejezem az au-pair életet, hazamegyek 2 hétre, aztán viszont visszatérek és remélhetőleg berendezkedek Tutzingban, ahol megint egy új életforma kialakítása vár rám. Úgy érzem, menni fog, hiszen egy évvel ezelőtt, amikor még minden új volt számomra, azt mondtam, sima ügy. És úgy is lett. Nagy lépés volt, megcsináltam és joggal lehetek büszke magamra. És minden au-pair elmondhatja ezt magáról, aki végigcsinálja...

Ági ma elutazott, hát őszinténszólva furcsa nagyon és hiányzik, mert szuper 7 hónapot töltöttünk egymás támogatásával, hülyülésekkel, nagy zabálásokkal, és örülök, hogy megismertem. Innen is üzenem, hogy remélem egyben megérkeztél, Chris is túlélte, és minden rendben! Családodat üdvözlöm!:) Bágzit külön:D Holnap mindenki elutazik, én maradok, de 2 hetet már féllábon is...Persze ez a 14 nap a legnehezebb az egész 12 hónapból..A tudat, hogy még a jövőhét, valamint az azutáni hétből 4 nap, péntektől szabad vagyok, szombat reggel pedig indulok..

A gyerekek édesek, furcsa is lesz, hogy nem látom majd őket minden nap. Valljuk be..bármennyire is nehéz néha, megszerettem őket, és ők is engem. Furcsa család, furcsa felfogás, de azt mondom lehetett volna rosszabb is. Korán van még ugyan, hogy a végéről beszéljek, de 2 hét egy pillanat alatt véget ér, és lehet, hogy az elkövetkező 14 napban megutálom az egészet, de a végén úgyis úgy megyek majd haza, hogy igen..megcsináltam, túléltem, és élveztem is.

Minh végül úgy döntött, nem kell maradnom szeptembertől még egy-két hetet, mert elmennek nyaralni, ígyhát elsejétől költözöm. Elmondtam neki mindent, hogy hova megyek, mit csinálok, és meglepően reagált..Tőle nem várt módon felajánlotta, hogy visszajöhetek ide, ha esetleg kellenék esténként, vagy hétvégén, valamint járhatok továbbra is a barátnőihez sittingelni, ha szükségük van rám.

Az tuti, hogy többet nem bírnék au-pairkedni...egy év elég volt, ha tovább kéne csinálnom, teljesen megutálnám az egészet...De hálistennek ez a probléma nem áll fent.

Nagyon várom már, hogy hazamenjek, talán csak az elején vártam ennél jobban. Jó lesz két hét teljes nyugi. Legalábbis remélem, hogy nyugi lesz...Viszont azt is várom, hogy visszajöjjek és kialakítsam a következő életemet....

Hello mindenki!

Na igen...kicsit megint elmaradtam a bejegyzésekkel...A hét elég eseménytelen volt, minden nap ugyanaz, semmi új....őszinténszólva már beleuntam az egészbe....ez az egy év szuper volt, de érzem, hogy itt a vége. Már nem csinálom olyan beleéléssel, talán azért sem, mert érzem, hogy hamarosan befejezem. Szegény gyerekekkel vagyok türelmetlen, holott ők aztán semmiről sem tehetnek.. Érzem, hogy megint valami új kellene, valami, amiben önálló lehetek, hogy nekem kelljen kialakítanom, hogy jó legyen...Ennek ellenére még azért próbálok jófej lenni, hogy legalább ne az maradjon meg bennük, hogy jajjj a Dóri az aki mindig ideges volt..bár nem hiszem, hogy bármilyen formában megmaradok emléknek..Igaz, nem jön több au-pair, ezt Minh mondta, ugyanis a gyerekek már elég nagyok, Mathis focira fog járni meg teniszezni, Nikita meg később valamit...Ő pedig mindig hazajön már 3-kor, úgyhogy max délelőttre keresnek valakit...Ebből csak azt nem értem, hogy akkor én minek kellettem volna mégegy évre?! Persze gondolom azért, mert én úgyis megcsinálok mindent, legalább ő pihenhet..Így meg azért csak részt kell vennie a gyerekek életében...Furcsa, hogy így áll hozzá..na mindegy...

18-án pénteken a család elment Olaszországba, én pedig 3 napig uralom a házat. Ági családja úgyszintén nyaralni vágyott, mi pedig előzetes tárgyalás után úgy döntöttünk, 2 napot főzésre szánunk, ígyhát kineveztük magunkat Kiskuktáknak, és a menüsor megtervezése, valamint bevásárlás után nekiállhattunk, bár kicsit féltünk, hogy akkor 2 napig nem eszünk, ennek teljesen az ellentéte jött össze:)

A sok hülyülés természetes velejárója, ha mi ketten készülünk valamire, de azért ezt komolyan vettük:P Pénteki menü: Sertéspörkölt+nokedli, nutellás rakottpalacsinta, bor. Az adagok elszámítása után, kellemesen eltelve kezdődött a beszélgetés-sorozat, majd hajnali 5-6 felé végre eltettük magunkat aznapra. Egykor végre fel is tudtunk ébredni, az idő borzalmas volt, egész nap ömlött az eső, a levegő pedig 15 fokkal lehűlt. Az ismételt bevásárlás után, mikor is már májjal is rendelkeztünk, elkezdtük a rizottot, ami szintén egész jól sikerült, s miután ezen a napon is istentelenül bezabáltunk, én hazavonszoltam magam, és a vasárnap hátralevő részében a semmittevés művészetét próbáltam elsajátítani, meglepően jól sikerült:P (végre valami, amihez értek is):D Hétfő este jött volna a család, Minh azonban írt, hogy csak kedd reggel jönnek, a gyerekek pedig majd következő hétfőn.

Kedden strandoltam egyet, az idő szuper volt, úgyhogy végre nem kellett itthon csücsülni egész nap. Minden oké, tegnap haza érkeztem, mindenki örült, főleg én:)

Majd jelentkezem, ha lesz valami.

Bis dann.

Este jelentkezem hosszabb bejegyzéssel, mert most nincs időm, annyit azonban közlök csupán tájékoztatásul a kedves családnak, hogy Július 22-én hazalibbenek:) Remélem már vártok:D A család úgy döntött, ismét elmegy yaralni egy kicsit, immáron Egyiptomba, így hát Dórika haza lett engedve:)

Na akkor este majd még írok, addigis csók haza, 22-én találkozunk;)

Ahoi mindenki!

Hát egy hónap szünet után újra jelentkezem MÜNKHENBŐŐŐ(Ági ismerős nem?:P) Történnek is az események, ahogy annak lenni kell, még mindig nem unatkozom. Talán kicsit visszamegyek az időben, bár már egyre kevésbé tudom, mik is történtek velem május 10, azaz az utolsó bejegyzésem óta. Na de lássuk...

Május 21-én elhúzott a család Olaszországba, 4 napig élvezhettem megint, hogy kettesben lehetek magammal, arra, hogy mit csináltam abban a pár napban, már nem emlékszem, de biztos jó volt. Ha jól tévedek, talán Ágival voltunk strandon, mivel egy napig 30 fok talált lenni, azóta sincs jó idő...Ami azt illeti, nekem a jó idő 30 foktól felfelé kezdődik, valószínű, hogy ez adhat magyarázatot ismételt elégedetlenségemre.

Május 29 volt a következő esemény amire emlékszem, aznap este ugyanis megint hazamentem. Fél 8kor indult a busz, majd szombaton, hajnali fél 5kor begurultunk a Keletibe. Hát otthon sem fogadott ragyogó napsütés(sőt egész héten tartotta magát az esős hideg időjárás-ezt vettem én megtiszteltetésnek), a hangulattól viszont ami otthon fogadott(a jajjdevártukDórikát, deegybenféltünkishogymilyenkedvelesz...) rögtön elfelejtettem, hogy én most rosszkedvű akartam lenni. Megint a "régi Dóri" tért vissza, nem úgy, mint múltkor...Hihetetlenül jó kedvem volt egész héten, örültem, hogy otthon lehetek, szuper volt hogy mindenkivel találkoztam akivel szándékomban állt. Most valahogy nem vágytam vissza az imádott városba, sőt kicsit még a honvágy is elfogott úton visszafelé. Persze ebben közrejátszott az éjszaka megtett 8 órás út is, ahol is egy percet nem tudtam aludni, így reggelre kicsit nagyon rosszul éreztem magam, de ez még mind semmi...Itt ugyanis fogadott az a tény, hogy lám, hát útépítések zajlanak. Na mindezzel a nagy kínok közt elért villamos-megállóban szembesültem, ahol már a sírás szélén álltam, lévén, hogy a csomagok méretével és tömegévl kicsit megint elszámítottam magam....

Visszavánszorogtam tehát a pályaudvarra, onnan pedig el egy másik megállóba, ahol már jött is a villamos. Boldog azonban még mindig nem lehettem, mert mi is lehetne jobb egy hatalmas zivatarnál, ami a bugyimig átáztatott, nem beszélve a bőröndről, ami szintén nem úszta meg szárazon. Hazafelé már szidtam mindent és mindenkit, 7-kor végre beléptem a kapun, de alvásra még a legcsekélyebb reményben sem számíthattam, ugyanis 20 perc múlva kezdődött a nap. Gyors forrózuhany, majd mintha mi sem történt volna, rohanás fel a kölykökhöz....

Ennek már megint 3 hete, az első héten visszarázódtam a mindennapokba(na nem minden tekintetben....) Kedden kezdetét vette a pluszmunkák felderítése, Latin-Amerikai bolt, magyar család takarítás, vasalás, gyermekfelügyeletek....Az elmúlt 2 hét tehát a rohangálások hete volt, de élveztem hogy nem itthon ülök. Ha kell, rászánom a hétvégéket is, de minél előbb össze kell gyűjtenem a lehető legnagyobb összeget, amiből fedezni tudom a valószínüleg szeptembertől kibérelt szobát.

Ma megint egy hétfői nap(amiket mellesleg úúúgy utálok), de már csak 6 hét és megint hazavonulok. Auguztusban kapok 2 hetet otthon, aztán szeptember első 2-3 hetében még itt kell lennem, persze szerintem hátsó szándékkal az a célja, hogy majd én betanítom az új au-pair csajt, amire szükséges, hogy még azt se kelljen neki. Kíváncsian várom, ezt mikor fogja bejelenteni...Majd miután visszajöttem..annyira ismerem már...

Egy érdekes párbeszéd is lezajlott köztünk, miszerint egyik délután csak lazán feltett egy kérdést, hogy milyen vízzel főzök...Csap, -vagy üveges...    Nagy szemek, mondom mivan?? Természetesen csapvízzel. Második kérdés, hogy akkor én többet iszom, mint eddig?  Még nagyobb szemek, mondom heee???   Csattanó: Gyorsan fogy az üveges víz, és jajj hogy az milyen DRÁGA...

nanana..itt álljon meg a menet...azért mérlegeljünk..ne egyek, oké. nincs hús, nem oké, de ez van ezt kell(nem) szeretni. dolgozzak dolgozzak dolgozzak, megmég sittingeljek, oké lenne, ha lenne szabad időm is talán. ésmég ne is igyak??? mert DRÁGA...Hát a...

Na ezek után nem sokkal közöltem, hogy én ugyan nem maradok náluk...WARUM WARUM WARUM??? Mondom csak...Ha a kíváncsiság ölni tudna....Pár órával később...WARUM? csak. Téma lezárva, szeptember esjén lejár, és elég is volt, nem is bírnék ki még egy évet...valahogy türelmetlenebb lettem, bár jól elvagyok a gyerekekkel, de érzem, hogy egy év pont elég volt. Egyébként is hamar meg tudok unni mindent, csoda hogy ezt végigcsináltam....

Fotókat majd később, ha megkapom Ágitól, aki ül rajtuk és át nem küldené:P:D

Puszilok mindenkit, csók haza, hiányoztok, de hamarosan megyek!!!

A Ti Dórikátok:P

Mennyit szenvedtünk, míg ilyen lett:D De csak összehoztuk:P

Napkirálynő:P

Bizony, mert van aki tud:D

Szívből jövő boldogság:D

Május 10. Gyönyörű napsütéses reggel. 7-kor kiazágyból, mert mi Linderhof kastélyba megyünk. (ez volt az eredeti terv. Aztán hogy a nap folyamán úticélunk teljesen más irányt vett, az már csupán a véletlennek, és szerencsétlenségünknek volt köszönhető:D)

Tehát most írhatnék bejegyzést arról, hogy milyen szép is volt a kastély, már ha eljutottunk volna odáig...A fél 9-es találkozó után a pályaudvaron szembesültünk a ténnyel, miszerint mi lekéstük a számunkra megfelelő vonatot, így szaladgálás az információ, a vonatindulás-kiírások és a jegyautomata között, hogy ugyanmár, mikor megy a következő. Hát az nem megy. Közölte ezt az információs pultnál igen kedélyesen egy fiatalember, aki szerint sebaj..ha nem érjük el azt a vonatot, ami 2 percen belül indul, legalább hozhatunk neki kávét....MIVAAAAAN?? 2 PERC?? Azt mondja, igen, de már úgysem érjük el.."Kedvesen" megköszöntük segítőkészségét, majd rohanás, hogy talán esetleg mégis..de nem..Orrunk előtt elment az is.. Oké, senki nem ideges (annyira). Hát akkor mi legyen? Menjünk Ulmba...majd ott átszállunk és megyünk tovább eredeti célunk felé. Jelzem, ekkor már kissé túlléptük az időkorlátot, ígyhát jóval később értünk volna oda, mint a tervezett, dél körüli időpont.

Ulmba tartó vonatra fel.. "Jajjdeszép" jegyzi meg mindenki, majd szépen elhelyezkedünk, és alig várjuk, hogy akkor végre legalább Ulmba odaérjünk..szép remények...Jegykezelő néni ettől is megfoszt minket, mondván a mi jegyünk erre a vonatra nem érvényes..hoppá. Mindenki sápad, aztán pirul, aztán remeg..Egy mondat hagyja el Ági száját:" akkor most mit kellene tenni?" Hát Augsburgban leszállni, különben fizethetjük a cseppet sem kevésnek mondható büntetést...Oké, mindenkit elönt a megkönnyebbülés, kitaláljuk, hogy majd Augsburgból továbbmegyünk Linderhofba(visszakanyarodás az eredeti tervhez).

Augsburgban kérdem én az információban, hogy ugyanmár akkormost mivan? Hát innen nem lehet eljutni Linderhofhoz...Ahhoz nekünk vissza kell vonatozni Münchenbe, majd újra el, de mostmár a megfelelö vonattal. Na azt már nem...Végső kijelentés: MARADUNK AUGSBURGBAN!

Augsburg olcsó, az idő szép, kaja van, jó kis csapat vagyunk, ígyhát miértne lehetne jó egy ilyen spontán nap? Jó is volt, bár megígertem Mathisnak, hogy hozok neki szellemet a kastélybol ha látok, erről sajnos le kellett tennem, de mindezt leszámítva szuper hangulatban telt a nap. :) Ja és a kiscsapatnak üzenem, hogy akkor mikoris megyünk LINDERHOFBA?:D:D

Ebben a városban derült fény olyan dolgokra is, hogy például Hajni szerint a lift az busz, amiben tükör van, Ági szerint a wc-ben van vonat, Ili szerint én különc vagyok(csakazértis beírom látod?:P:D), és az egyetlen fiú nemű résztvevőnek a CosmopolitÁÁn a kedvenc lapja, meghogy tudja, miazaz epiLLátor:D. Hihetetlenül jól éreztem magam veletek, máskoris mééég:D

Hazatérve aztán dönereshez bevetettük magunkat, majd jól bezabálva, kellemesen elpilledve mindenki hazafelé vette az irányt, bedöglöttünk a gép elé, és el is telt a hétvége:)

És ma megint szerda, bár szombaton dolgozom..pont:S pedig Hajninál-aki mellesleg nagyon aranyos csajszi, jóóóófej:)-összejövetel lesz, és én ebből kimaradok..(előreláthatólag):(

16 nap, aztán haza egy hétre ismét, majd a letöltendő 3 hónap és vagy vége, vagy nem vége. Mindenesetre anyuka megemlítette, hogy ha nem találunk megoldást, neki júliusban el kell kezdenie új au-pair után nézni...hát furcsa volt ezt hallani. Persze mindig is tudtam, hogy ennek valamikor vége lesz, nem tarthat örökké, de olyan rossz volt, hogy ez most tudatosult..Hát igen..ha nem lesz semmi, akkor én szeptember elsején befejezek itt mindent...Remélem nem így lesz, és egy pici kapu még nyitva van, miszerint van lehetőség, mint nemtudommi maradhatok...Utána kell néznem és reménykedem...Csak furcsa volt hallani, hogy hoppá tényleg...jöhet valaki más..Nade talán van esély...

Most jön az, hogy érzelmes búcsút veszek és megyek ebédelni.

Puszi mindenkinek!

Ja..és néhány kép:D...

Csakmert nem lehetett kihagyni:D Zsófi a címlapon, s Cosmo a mai férfi kedvence.:D Na a fejem meg külön történet..Nincs is ilyen hörcsögpofám:P Valakinek rossz a gépe:P

Hát igen...a mai nap hihetetlenül jól összejött, Ilivel kigondoltuk, megszerveztük, megcsináltuk:)

Már a kastélyhoz vezető út megemlítése sem elhanyagolandó, hiszen a gyönyörű havas csúcsok elképesztő látványt nyújtanak. 2 óra vonatozás után Füssenbe megérkezve, buszra szálltunk, ami direkt a kastélyhoz induló járat, ígyhát 2 és fél óra alatt, nameg némi séta után(fel a hegyre) megérkeztünk a várva várt várhoz:) A látvány lenyűgöző, hegyek, tó, kastélyok, minden ami kell, nameg hatalmas embertömeg...

Kisebb kavarodás, és bolyongás, valamint 2és fél óra várakozás, környékbejárás, és hihetetlen mennyiségű fénykép elkészítése után, fél 3kor végre mi is megcsodálhattuk az áhított kastélyt immár belülről is.

Megnéztünk 7 termet, közben magyar nyelvű "multimédiás készüléken"-ahogy ott nevezik, nekem mobiltelefonszerű izé-szóval itt hallhattunk tájékoztatást a várról, annak lakójáról és megálmodójáról, II. Lajosról, aki a magányba menekülve, család nélkül élte itt (majdnem)mindennapjait. Aztán a Starnberger See-be fulladt, a várat pedig egy ideig nem engedték a kíváncsi tekintetek közelébe. Sajnos a várban töltött idő rövid volt, kb háromnegyed óra, pedig volt egy csomó titkos, zárt ajtó, ahova Dórika szívesen beosont volna, dehát ez nem jött össze....

A kastély közeleben van egy mäsik, a Hohenschwangaui kastely, ezt csak kivülröl bär, de megcsodältuk, ha mär ott järtunk. Lementünk a tohoz is, amit gyönyörü hegyek szegelyeznek.

Az idö, a közlekedes ma minden nekünk kedvezett, ugyhogy egy hihetetlenül jo napot tudhatok magam mögött. Ezzel tehät kezdetet veszi a "Dorika felfedezi Nemetorszägot" cimü rovat. Merthät az idö egyre jobb, kär lenne itthonülve eltölteni a hetvegeket. Eldöntetett, hogy ezentul minden hetvegen elmegyek valahova. Hamär ällandoan sporolok, meg ezek utän is, nade ezekre nem sajnälok penzt kiadni..Örök emlekek:) Bizonyitja ezt szämtalan fenykep, ami ma es a közeljövöben keszülni fog.

"A hattyú a tisztánlátás és a bölcsesség jelképe, lénye a zenével, költészettel és a jövőbelátással áll kapcsolatban."    Csak tájékoztatásképpen, mivel a kastélyban a leglehetetlenebb helyeken is hattyúk vannak elhelyezve, valamint a kastély nevében is ott a hattyú szó. És nem tudtam, mit jelent. Hát az okosok szerint ezt.:) Na ezzel én is okosabb lettem:D

No tehát, ma kellemesen elfáradtam, ettem finom sültkolbászt borzalmas ketcuppal és isteni mustárral, összenőttem a fotogéppel, beszéltem hülyeségeket, mert háromnegyed 6kor keltem, ittam egy liter kávet, nyomorogtam a vonaton, de mindenekelőtt hihetetlenül, borzalmasan szuperül éreztem magam:D Ez kellett nekem..kimozdulni, és mától nincs megállás..Holnap egy tó, vasárnap talán hegyek, várnak rám, s én megyek, megyek. Najó még költeni is volt erőm, most azonban közzéteszek néhány fotót, majd jól elmegyek aludni, mert kimerültem:)

Sok-sok puszi az otthoniaknak, lehet, hogy egy hónap múlva megint láttok:P

Jóccaka mindenkinek!

Ismét jelentkezem, most azonban egy összefoglalást szeretnék megosztani, megint rámjött az írhatnék, gondoltam leírom az éppen ideális témát. Gondolkoztam a Németországi kinttartózkodásom eddig eltelt hónapjain és arra a következtetésre jutottam, hogy már 8 hónapja élek egy másik világban, azonban egy pillanatig sem bántam meg, hogy belevágtam.  Olvasgattam blogokat más au-pair-ektől, Angliából, Amerikából, és hát bizony volt olyan, hogy a lány egy hét után menekülni kényszerült a családtól. Ha ilyenekbe gondolok bele, máris jobban érzem magam, hogy én ilyen jó, számomra megfelelő családra leltem. Persze..vannak itt is problémák, végülis hol nincsenek, de a lényeg, hogy meg kell tudni beszélni a családdal, vagy legalábbis egyik tagjával, ha bármi baj adódik.

Visszagondolva az elejére, viccesnek találom, hogy ez az egész egy hülyeségnek indult, ami anyukám es köztem zajlott le, miszerint "hát menj el bébiszitternek". Jólvan persze gondoltam, majd pont én, aki nem is szereti a gyerekeket...Mert ez az igazság, eleinte én ugyan nem rajongtam a kiabálos, hiperaktív, kajadobálos, bepisilős ovisokért, sem a kisebbekért, úgyhogy ez az ötlet egy időre el lett felejtve. Végül aztán, jobban átgondolva a lényeget, hát miért is ne? Végülis nem lehet nehéz játszani a picikkel, meg esetleg kitakarítani, úgyhogy itt kezdődött el az, hogy elkezdtem gondolkozni a lehetöségeken.

Persze adatlapomra szépen odabiggyesztettem, hogy bizony, van nekem tapasztalatom a gyerekekkel, meg szeretem is őket, és vártam a fejleményeket...Jobban átgondolva, teljesen mindegy, hogy valakinek vannak e tapasztalatai  vagy sem. Igazábol én nem rendelkeztem semmiféle komoly kiképzéssel a gyermeknevelés szépségeiből, s lám, már 8 hónapja ösztönösen működik. Bárki odaírhatja, hogy tele van tapasztalattal, ő az ideális au-pair, ebből azonban lehet, hogy a fele sem igaz, ahogyan nálam sem volt, ennek ellenére mégis jobban tud kapcsolatot teremteni a picúrokkal, mint a kiképzett óvónők...

Azt pedig, hogy az Au-pair munkát leszólják, nem értem. Rendben, nem egy túlfizetett magasszintű állás, nade ha jobban belegondolunk..Lehet hogy nem ad diplomát, de amikor a durcás kisgyerek egy idö után rámosolyog a lányra, aki azt hitte, sosem lesz jó kapcsolata a gyerekkel, szerintem az nagyon sokat tud jelenteni. Aki ezt nem éli át, annak nem is lehet elmagyarázni, de amikor a kicsi odabújik, vagy az egyetlen kis darab csokiját is megosztja, hogy nekem is jusson, akkor azért eszembe jut, hogy ez bizony megérte..

Aki azt mondja, áá biztosan tök laza meló... Hát téved. Azoknak mondanám, hogy csak egy hétre probálja ki...Bár csak napi 6 órát dolgozom, a felelősség, ami rajtam van, óriási, csak egy kis figyelmetlenség, és következő lépés a kórház. Igen, én vállaltam, és végig is csinálom, vagy mégtovább, de hihetetlenül sok mindent megtanultam itt, és nem diplomám lesz belőle, de talán normális életem.

A beilleszkedés sem egy egyszerű lépés, hiszen nagyon meg kell tanulni alkalmazkodni, régen ezt sem tudtam, itt megtanultam, hiszen nem lehet a szülőknek azt mondani, hogy márpedig ti itthon maradtok, én elmegyek bulizni. Inkább nekem kell lemondani, ha nekik például hétvégére esik, amit régóta el akarnak intézni. Furcsa egy másik család életét kívűlről figyelni, s látni, hogy itt ugyan egészen más az egész, mint az én gyerekkoromban volt. Lehet véleményt alkotni, persze csak úgy magunkban, hogy mit nem csinálnánk így, ezáltal sokat lehet tanulni a jövőre nézve. Sajnálom azokat, akik rossz családot fognak ki, s ennek következtében megutálják az egészet, feladják(ami érthető) és el is felejtik, hogy ilyen munka is létezik. Nagyon kár érte, mert egy év nem sok, de mégis rengeteg újat tanulhat az ember, ha kipróbálja, főleg, ha minél messzebbre kerül otthonról, s kénytelen felismerni, hogy nem szaladhat haza, ha baj van. Itt kipróbálhatja az ember a határait, hogy mennyit bír, ha túl sok, akár abba is lehet hagyni, de aki igyekszik minél többet kibírni vagy javítani a helyzeten, az látja, hogy ezt is meg tudta csinálni, csak lépni kell.

Szóval következtetésképpen óriási felelösség, és óriási boldogság, és örülök nagyon az elmúlt 8 hónapnak!:)

Úgyhogy aki az au-pair életet választja, nem ront el vele semmit, sőt...

 "Az élet sosem valami, csupán az alkalom valamire" ... ki kell használni minden lehetőséget, amit elénk dob!

Haliho mindenkinek!

Vannak äm uj hirek, csak a lustasägom közbeszolt, wie immer...  Nos kezdenem ott, hogy mielött hazamentem, volt itt nekem egy szuper hetem;)  Szombaton csajokkal ünnepeltem 20. szülinapomat, ami nagyon jol sikeredett, utolag is köszönöm nektek! Nameg Äginak az ajändekokat!!!:) Jajj mig el nem felejtem, häny ora is van?:P Jelentem a filmeket megneztem, mind szuper volt, jöhet az utänpotläs, majd adok Cd-t:D

Mivel ideiglenes anyämnak 3 nappal az enyem elött volt szülinapja, igy hol ö hol en järtunk el hol bulizni, hol csak el, merthogy megis a mi napunk. Szoval szombaton buli, vasärnap 2 ora alväs utän iräny nagypapähoz, ugyanis hivatalos voltam egy csalädi ebedre, ahol egyszerre 3 embernek volt szülinapja, ugyhogy ünnepeltünk.. Na most ez otthon ugy nez ki, hogy van mindenfele kaja...hus, saläta, köretek, desszert...Hät en kis naiv itt is erre szämitottam...Na ehelyett kaptam fött virslit meg kolbäszt, halat, meg nemi kis salätät...Desszert egy apro szelet, tortänak nevezhetö süti...Oke mondom en, hät beerjük ezzel is leven hogy ugysincs mäs...Sebaj, "jollakva" hazavänszorogtam, illendöen bucsut vettem a csalädtol es a soha nem lätott nagyneniktöl, nagybäcsiktol es hazajöttem aludni, mondvän, hogy ez kimaradt a mult ejjelböl. No mindegy, azt azert hozzätennem, hogy a nagyszülöktöl! kaptam egy aranyläncot, meg 50 eurot, ugyhogy ezen aztän meg volt elkepedes, hiszen erre meg gondolni sem mertem. Ugyhogy azt mondhatom( mindettöl eltekintve is) hogy jo 20 evesnek lenni, bär eddig azt ällitottam ugyanolyan..de nem, most megint ätleptem valami hatärt, ugyhogy mär nem tizenakärhäny eves leszek, hanem huszonakärhäny-na ennek aztän volt ertelme...-mindegy, szoval jo.:)

Na es äprilis 10-en aztän, 3 honap utän ujra hazalätogattam vegre:) Most nem izgultam annyira, nem is volt különösebben jo, märmint a tudat, hogy mehetek. Otthon aztän jo volt minden, eltekintve nehäny kisebb veszekedestöl, es az en meglehetösen agressziv viselkedesemtöl...hät van ilyen, csak a rossz benne, hogy akkor jön elö, mikor jol akarom erezni magam otthon...Na de ennek is vege, jo volt lätni mindenkit, es belefert az egy hetbe mindenki aki szämit:)   Äprilis 19-en visszatertem imädott Münchenbe, es most egy hete ujra a szokäsos, menetrend-szerinti homokozäs, mäszokäzäs, legozäs esatöbbi, de elvezem:) Mathis egeszen mäs velem, mär egy hete nagyon jol elvagyunk, le is kopogom, de mindent elfogad, amit mondok, Nikita ugyanaz az edes picur, akit 8 honapja imädok, es egyre jobban erik a döntes, miszerint hazaviszem magammal:P

A jelenlegi hetem laza lesz, csütörtökön elmennek Olaszorszägba(engem nem visznek, pedig ugy volt na mindegy) ugyhogy 3 napig csend es nyugalom, tervezek elmenni kirändulni...

Az idöt tekintve, egesz nyärias, neha szeles, borus, de kimondottan meleg, ugyhogy most jön el az az idöszak, mikor egyre ritkäbban leszek itthon megtalälhato.

Es közeledik az idöpontja a vizsgänak..Imädjuk a passivot, im magyarban is mily' csodälatias...Szoval vizsga..hät en igyekszem de tenyleg (hazudtam)..nem tanulok eleget, en azt erzem, es kezdek felni, hogy nem lesz meg, pedig KELL!!!

Következö hazateresemet junius 19re szeretnem betervezni, bär ez anyukänak nicht so gut:S Na mindegy, majd megbeszelem vele addig, de ugy keszüljetek, hogy kb 7 het es ujra retteghettek:P Na jo nem, igyekszem jo kisläny lenni:)

Ahhoz kepest, hogy miota nem irtam, a dolgok viszont törtennek, eleg nehezen tudok bärmit is irni...Jaa anyukäval beszeltem, volt egy olyan ajänlata, söt kettö, hogy mikent tudnek kint maradni näluk, megegy fel evet, vagy evet, csakhogy sajnos egyik lehetöseg rosszabb mint a mäsik..Mint Sprachstudentin nem jo, mert az mindennapos nyelvsulit jelent, az egyetemre bejäros szinten nem oke, mivel ott meg josok penzt kellene befizetnem, ezzel az a problema, hogy ez a penz nagyon is jol fog jönni az otthoni toväbbtanuläshoz, hogy ne värjak el bärkitöl is bärmifele tämogatäst, mert azt meg nem tudnäm elviselni...ugyhogy sehr sehr kompliziert:S Haza viszont nem akarok menni a fösuli megkezdeseig, mert sztem csak kinlodäs lenne, mint valami ketrecbe zärt majom, akinek kene szabadsäg, meg az uj, ugyhogy nem leszek Tescoban ärufeltöltö, s ezzel ki is merült a lehetseges munkäk tärhäza...Valamilyen modon remelhetöleg itt tudok maradni, ha mäst nem mint a csaläd rokona:P Es ha Seidl Dorottya leszek, akkor igy järtam:P   Na nemtudom, de erdekel mi lesz velem szeptembertöl, meg ugy a toväbbiakban, mert tervek szepen vannak, csak jöjjenek is össze...

Na hät kifogytam az esemenyekböl, majd jelentkezem ismet, wenn etwas passiert.

Mindenkinek szep maradek hetet, ha hetvegeig nem irnek, akkor elöre is szep hetveget!

Legyetek jok, hamarosan talälkozunk ismet! Sok-Sok puszi nektek!!!

Hät elöször is a mai nemet orähoz is lenne egy-ket hozzäfüznivalom, kezdenem ezzel...

Szoval...van az en csoportomban egy ujonnan erkezö läny..orosz a dräga, hät milyen meglepö...A 12 emberböl 8 orosz...na mindegy ezzel meg nem is lenne baj...Kriteriumok köze tartozik, hogy ronda...pocokfejü, es bekepzelt(istentudja mire)

Na mit ad Isten...mai orän nekem egy dialogust kellett vele eljätszanom de nemäm akärmilyet...A mondatokat Konjunktiv in der Vergangenheit-ba kellett tenni...Namärmost..ez a szar resze a nemet nyelvnek nekem meg kora delutän sem megy, nemhogy este 9 fele...Valljuk be, nagyon nehezen kinyökögtem neki pär szot, merthät mondom az en kicsi agyam ezt most nagyon nem kivänja befogadni..Nez räm a nagy pocokszemeivel, aszondja ez igy nem jo..mondom oke, hät akkor nagyokos tejössz...El is mondja, mindenki vissza a helyere...Visszaül melle az ö dräga OROSZ! barätnöje es azzal az utälatos arckifejezessel(mertbär nemertek oroszul, de tudtam...) elkezd engem minösiteni..ezt abbol tudom, hogy utäna erdekesmodon mindketten engem neztek bärgyu vigyorral...Na gondolom magamban, Dorikänak sem kell több, nagy elhatärozäs, hogy (ha eddig esetleg meggondoltam volna magam) hät most mär csak azert is megcsinälom a vizsgät, es ha csak 1 szäzalekkal is jobbat irok näla...Hät mondom ez engem ne ismertessen a kis barätnöjevel, ha nekem is lenne ott egy magyar barätnöm, nekem is ejj de nagy lenne a szäm...Es valoszinüleg, ha oly profi lennek, se penzt, sem idöt nem adnek ki a kurzusert...Na mindegy kesöbb aztän nagyon szepen nezhettem rä, mert eleg erdekes modon tekintett vissza..Mondom majd meglätjuk ki nevet a vegen...:P Mintha ez verre menne:D de legaläbb van kihiväs:P:D

Na ezekutän villamosozok haza, vegällomäson nagyban integet kifele egy neni az ablakon, mondom ennekmibaja...Leszäll, barätnöi mär värjäk, erre megszolal az egyik: "Na! Hät mi törtent?" Mondom ilyen nincs...Hogy meg Grünwald is magyarokkal van tele...Mert talälkoztam en itt mär vagy 3 magyar csaläddal, meg most ök...

Ezen is tulteve magam, elindulok hazafele, de mire a lämpähoz ernek, hät az szepen ätvält zölröl pirosra...de meg az autoknak is piros volt, na gondoltam magamban, meg äterek(tudni kell ugyanis, hogy en elöszeretettel vägtatok ät a piroson, szabälyokkal mit sem törödve...kiveve ma...) A läbam mär indult volna, de valamiert nem mentem ät...megerzes...meg mondom milyen mär..az autokbol neznek, hogy naezahülye...Szoval maradtam a helyemen...Autoknak zöld, nezelödök balra, hät ott gurul el elöttem a rendörkocsi, aki ott ällt a sorban, csak en nem lättam...Mondom ezt nem hiszem el, ilyen a vilägon nincs, most usztam meg mäsodszor 40euro kidobäsät. Ugyanis kemenyen büntetik a piroslämpät nem figyelembevevöket...Kicsit ledöbbenve a szerencsemen, indulok fel a dombra, miközben eszembe ötlik egy olyan gondolat, hogy na most meg az kene, hogy a NAGY FEKETE KANDUR, aki elsö estemen annyira megijesztett, hogy hazäig szaladtam, mondom na ha meg ö is ätmenne elöttem...Megjegyzem mär hetek ota nem lättam, pedig barätsägba lettünk...De mondom ha meg ö is ittvan, hät vagy meghalok, vagy baromi nagy szerencsem lesz...Kanyarodok be az utcänkba, es azt hittem eldobom magam, megfagyott bennem a ver, ugyanis a dräga kandur ott ült es a lämpafenyben megcsillano szemei, meg a nyävogäs utän, hangosan käromkodtam egy rövidet, majd megsimogattam, es hajtogatva, hogy naeztmostmär tenyleg nem hiszem el hazafele vettem az iränyt...Utközben meg ätment elöttem egy süni, de szinte mär tudtam:D

Hät mondom hogy egy ora leforgäsa alatt mik nem törtennek...Kicsit meglepö volt, hogy csak epp megszületett a gondolat, miszerint jesszus a cica...mire kigondoltam, mär ott ült es nezett...Fura, de remelem szerencset hoz;)

Na ennyit mära ki kellett irnom magambol, a jobb feldolgozäs erdekeben.

Jo ejszakät mindenkinek!

Puszi haza!

Jövö pentek...:)

Eljen-eljen hetvege...Ezzel kezdödött pentek este, akkor meg nem tudtam, milyen vegtelenül unalmas hetvegenek is nezek elebe...:S Pentek este Au-pair klub, kevesen voltunk, de Krisztiekkel eldumältunk, majd haza...

Mäsnap szombat leven värosba be. Vettem ezt-azt hazavinni, de meg nezelödni sem volt kedvem, majd 7kor mär itthon is voltam. Mivelhogy a csaläd nem volt itthon, megpakoltam egy tänyert kajäkkal, aztän bevackoltam magam a gep ele(hova mäshova).Egyig msn, majd alväs, mert Dorika nem birja toväbb olyan aktivan telt a szombat(na persze..) Vasärnap 11ig alväs, azaz delig, csakmert ora-ätällitäs volt csak en hajlamos voltam erröl megfeledkezni...Ägybol valo kivänszorgäs utän lätom, hogy az esö esik, borus az idö, minden zärva..az istennek van kedve bärhova is menni, nagy terv: itthonmaradunk...Csaläd nincs, nagyadag kaja lehozva, delutän 4kor vegre ettem is valamit...Magyarul reggel ota a gep elött sorvadozok összefele, es szämolgatom hätralevö oräimat, amiben meg tanulni is kene...

A nagy mennyisegü täplälek amit magamevä tettem...nameg volt meg keksz es csoki is...

Ez a hetvege a depresszioe,ätadtam magam neki, hogy aztän jövöheten ujult erövel nezzek elöre...Az elkövetkezö hetem ugyanis eleg laza lesz, miszerint holnap 5kor elhuzok suliba, kedden barätnönel dolgozom, szerdän suli, csütörtökön a szokäsos, penteken ovoneniset jätszom, majd este itthon dolgozom, szombaton buli, vasärnap pedig dögles....Az azutäni het 4 napbol fog ällni, de csütörtökön lebegni fogok, mivelhogy mäsnap 6kor felkelek es mär itt sem vagyok, meg sem ällok Räckeveig...

A rosszkedv egyebkent mär tegnap hatalmäba keritett, hiänyerzetem volt/van. Megfogalmazni nem tudom, mi is hiänyzik valojäban, hogy valaki, vagy valami, egy szo, egy erzes, vagy mindez együttesen, csak erzem, hogy valami nem jo...Neha van ilyen, de majd ezen is tulleszek. Ugy tünik, mindig amikor ott tartok, hogy na mär csak kb 2 het, es mehetek haza, mindig elkap egy ilyen hulläm, mikor semmi nem jo...Pedig most egy honappal hamarabb is megyek, most csak 3 honap telt el, -de nagyongyorsan- miota visszajöttem. Hät ez van, azert a csaläd mindennel többet jelent, igy nem csoda, hogy vägyom haza...

De ha belegondolok, jövöheten betöltöm 20. eletevemet, amit sokkal többre tartok, mint a 18-at:) ugyhogy megint egy uj korszak, es mär elöre välaszolok is az olyanfajta kerdesekre, hogy "Na? Es milyen 20 evesnek lenni?" hogy ugyanolyan mint a többi;) Csak most belepek a ket iksz-be:) Es soha nem fogom letagadni a korom, mint ahogy päran teszik;) Na ezt sem ertem meg a nökben(pff mintha en nem az lennek:P). ha egyszer annyi, akkor annyi. Ez nem olyan, mint a haj, vagy bärmi, amit vältoztatni lehet..Mindenki tudja, hogy mindenki megöregszik...miert kell ezt tagadni? Aki 30 evesen azt mondja, hogy 25, hiäba mondja..aza mäsik is, aki 20 eves, ugyanugy lesz 30...Es maga elött ugysem titkolhatja, hogy valojäban mennyi...Ugyhogy ha pär ev mulva elkezdenek titkolozni a korommal kapcsolatban, hät elö ezel a bejegyzessel;)

"Amikor húszévesek vagyunk, a tavasz és a szívünk között valamilyen rejtélyes és nehezen megmagyarázható kapcsolat létesül. (...) Ahányszor zöld fát, zsenge füvet vagy árnyas barlangot látunk, azonnal társra vágyunk."   Na ez az idezet a 20asoknak szol, igy kiirtam magamnak:)

"Úgy eltűntél, hogy ma se találod magadat. Mintha láthatatlanul lebegnél. Nyomokat hagysz magad után, robotolsz, csak éppen te magad nem vagy itt. Nem vagy ott, ahol éppen látszol." Na ez pedig nehai ällapotomra utal...

Egyebkent jol vagyok, mielött valaki azt hinne nem szeretek, vagy meguntam itt lenni, biztositom afelöl, hogy ez bizony nem igaz...Csak minden embernek vannak neha olyan pillanatai, oräi, napjai, mikor nem tudja, hol a helye...de aztän magärataläl es megnyugszik...Na hät majd en is igy teszek...

De addigis most megirom vegre a häzimat, meg tanulok, legaläbb akkor csak egy dologra koncenträlok..

Toväbbi szep vasärnap delutänt mindenkinek!

11 nap...

Puszilok mindenkit otthon, hamarosan talälkozunk!

 Ja es a nagy kedvenc! Nem lehet megunni. IMÁDOM!!!:) Mondjuk az edessegek eseteben mi az amit nem szeretek? Talälos kerdes...De nincs rä välasz;)

Szerda. 4 ora. Nikita tornära megy anyukäval, Mathis pedig baräthoz. Autoban erezzük, dräga Nikita bekakilt. Kerdezem hast du kaka gemacht? Kiscsaj bologat, kisfiut barätnäl kiteve iräny haza pelenkät cserelni. De meg az autoban valamilyen modon, 6. erzek-beleneztem a täskämba, ajjajj mondom a berletem..demär ha hazamegyünk magamhoz veszem..ne erjen meglepetes a villamoson. Csak egy hätso gondolat volt, megis biztos, ami biztos alapon...Villamosra fel, kenyelmesen elhelyezkedem, megjelenik egy nö: "Fahrkarten bitte!"...Elsäpadva veszem elö, merthät nälam volt ugyan, de lejätszodott piciny fejemben a folyamat, miszerint, ha Nikita nem kakäl be, mi nem megyünk haza, a berletem otthonmarad...es ugy järok, mint a mellettem ülö nö, aki elökapja a 2005!!-ös berletet...visszakezböl kapta a csekket 40 eurorol, azaz kb 12.00forintrol...Neha elgondolkozom, vajon milyen utonmodon törtennek a folyamatok, mert lehet, hogy csupän a veletlen, de amilyen sok veletlen velem törtenik mostanäban, megkerdöjeleznem...

Azabizonyos berlet...vagyis hasonlo az enyemhez:)

Ugyhogy büntetest megusztam, gyorsan leittam magam käveval, aztän iräny a suli, ahol a vege fele nem remekeltem, valahogy este 9 fele ez igen nehezkesen megy, de en probälkoztam, majd egy rakat häzi utän vegre hazaterhettem.

Persze ma fejfäjässal ebredtem, de kitakaritottam, mostam, föztem, tanultam, es hamarosan hozom el a kölyköket az ovibol.

Opa megcsinälta nekem a fenykepet, ugyhogy Anyuka ajändeka is keszen van, nagyon boldogsägos vagyok:)

Ja meg azert is mert mähoz ket het...Annyira közel van es uuugy värom, hogy megint egy hetet otthon töltsek:)

Na ennyi lenne az uj, megyek is meg tanulgatok aztän iräny az ovi..

Puszillak titeket otthon!

Halihooo!

Vegre elkeszült a värva värt foto(vagyis csak magamnak värva värt). Ma, amikor anyuka elviharzott, en felszaladtam, hogy na akkor Kinder en most veletek valamit csinälok...Nagyra tägult szemek, ugyanmär mit akarok en velük. Megjelentem ugyanis a fenykepezögeppel, es elkezdtem öket iränyitani...Be lettek idomitva, hogy ez egy ajändek lesz tölem Anyunak, eshogy erröl ez szot sem, merthogy ÜBERRASCHUNG....

Oke oke, pozoltunk, "es akkor most nevetniiiii" "Mathis tartsd a papirt, es nevess!" "Nikita ne menj el, meg nem vagyunk keszen!" "Neeeeee ne gyürd összeeeee!!!"...es hasonlo megjegyzem, türelmes iränyitgatäsok mellett elkeszült...Mindhärman idöben nevettünk, a papir is jo helyen volt, es ök is pont idöben untäk meg a pozoläst, ugyhogy megölelgettem öket, hogy jo fotoalanyok, nademostaztän erröl nem beszelni...Oke, rendben...

Opa jön, megmutatom neki, küldjem ät az imelcimere, majd ö kinyomtatja nekem fotopapirra..OO szeretjük Opät, minö nagylelküseg, örvendeztem, hogy ezaztän dejolesz...

Anyuka hazajön..."Anya, anya, szülinap...foto...neked..." Anyuka nez, en mondom: Hät en nem tudom, ezeknek mibajuk...Tema abbamaradt, hälistennek terelödött...de direkt mondtam, hogy MEGLEPETES lesz..nembaj hät kicsik, gondoltam, hogy ez lesz, bär anyuka zilält gondolatain ez a hir nem tudott ättörni, igy mär el is lett felejtve:)

Mellekelem az imädott fotot, elsö közös fotom a gyerköcökkel, ami meg jol is sikerült, läm, hogy mosolyognak:) Imädnivalo 2 kis szaros:)

Ma este Mathissal jätszottam, most valahogy nem erdekelt, hogy fent kell maradnom, ha ilyen edes, nem szivesen hagyom ott:)

Remenyeim szerint anyuka örülni fog, megis a gyerekei is rajta vannak, meg jelkepesen en is, hät megis tölem kapja:)

Ugy mellekesen megjegyzem, 16 nap es megyeeeeek:) Holnap reggel iräny a väros, Csilläval tervezünk csavarogni egyet, este pedig suli. Es megint szerda..örületes tempo, eeeees 2 het...es ätlepem a tizes eveimet;) Igen Ägi, 4-ere tervezek bulit, jol lätod a helyzetet:) Ha megelem a jövö hetveget, mert most egyenlöre en itt elhalälozni keszülök, hülye fejfäjäs okän. Leven, hogy neha hovihar van, neha meg 15 fok, az agyam-igen, mert olyanom is van:P-kicsit meg van zavarodva..nade megsem vagyok 60 eves, hogy erzekeljem  a frontot...na mindegy, orvos azt mondta migren-mintha en erre nem jöttem volna rä-irt gyogyszert, ugyhogy remelem tulelem, es nem agyräk...vagy en mär nem tudom, de ez kibirhatatlanul nagyon kellemetlenül SZAR:'(

Immäron fel lettem hatalmazva, hogy az összes eltünt dolog megtaläläsa is az en ügyem legyen, igy ma megbizäst kaptam, hogy (a kislänynak vannak rongyelefäntjai) ezeket az elefäntokat en keressem meg..Merthogy van neki regi meg uj..Amit tudni kell roluk..A regiek meg mosäs utän is koszosak, mosatlanul meg csöpög belölük a nyäl, imädja Dorika azt, mikor kisläny ezzel szaladgäl, es Dori nyakäbaugrik..felejthetetlen elmeny...

Külön tervünk van anyukäval, hogy ö kerdezi hol van az E-L-E-F-A-N-T...mondom itt meg ott...Kisläny nem nez, gyorsan viharzok fel az elefänttal, es teszem a fütesre, hogy kiszäradjon a liter nyältol...Kisläny sir, hozom neki le...Hät persze, nyälas elefänttal mindig engem taläl meg..nembaj..szeretjük..

Van az uj is, ami nem kell, nem eleg nyälas..mondom oke, megertjük mi a gyerekeket, megkeresem az elefäntot...Keresem en, de nem talälom..hät mäskor figyeljek jobban, hogy hova teszi, mert ez a letfeltetele..mondjuk nekem is, mert ezegy folyamat..Nincs regi, nyälas elefänt, van siräs, orditäs, sikitäs...meg az en fejemnek is vege...ugyhogy ezentul figyelek..bär ma is elvetettem egy hibät..NEM talältam meg KET elefäntot...mindegy, majd  holnap, bär mulkor is valahol a roller elejere felszerelt kis täskäba volt belegyömöszölve...Hät igen, zajlik itt az eletem meg mindig, neha utälom az egeszet, de többször meg nem akarom, hogy vege legyen...

Azt hiszem, ennyi emlitesre melto dolog törtent, most ellibbenek aludni, es holnap elefäntkeresökalandturära indulok...

Mindenkinek szep ejszakät!

Csok haza! :)

Pentek leven lebegek, fel vagyok dobva, hiszen ujra hetvege! Penteket imädjuk, mert meg dolgozunk, de mär laza a nap, es 6-kor jön a varäzsszo, minek következteben Dorika beleveti magät az ejszakäba, azaz csajokkal a värosba, vagy Au-pair klubba vonul. Sajna a hülye villamosoknak köszönhetöen 11kor mär veget is er a pentek, hiszen 11:40kor nekem kötelessegem hazajönni, ugyanis ha nem igy teszek, bent ejszakäzhatok valamelyik föteren...Na de ezt leszämitva akkoris boldogsäg van.

Na tegnap...gyerekszinhäz ahol Mathis öz lett volna..Mondtamen hogy csak itthon nagyfiu a lelkem..hät öz leven ugy eltünt a szinpadrol ahogy lehet, mondom nyulnak kellett volna lennie...Kicsit durvänak talälom a helyzetet, miszerint a 20gyerekböl 19 eljätszotta a szerepet, csak ö nem tudott kiällni es elmondani 3 szot...persze...itthon nem foglalkoztak vele, hogy a gyerek elmondja es talän meg azt is gyakoroljäk, hogy pl. anyuka, apuka esetleg en a nezök, es a gyereknek igenis ki kell ällnia es elmondania a szöveget, föleg, hogy nem egyedül lett volna...Na mindegy gyerek a vegere kiborult, sirt hisztizett, Liebe Dori megtette, hogy hazahozta, megfürdette, es meg jätszottam is vele..erdekes modon a gyereknek utäna semmi baja nem volt, söt meglepöen jot jätszottunk...Persze beszelek en, aki az anyäknapi müsorrol lelepett, a következön meg elbögte magät..De azert az meghato volt na:) Egyebkent meg halälom a szereples, szoval ismerem az erzest, mikor ki kell ällni. emberek. neznek.värnak.en vörösödöm.remegni kezdek.szöveg ugy ahogy van elfelejtve.bambän ällok.sokkhatäs.sirogörcs kisereteben közönseg elhagyäsa. De azert ez megis mäs volt. Es itt az a lenyeg, hogy engem nem hagytak elveszni, addig noszogattak, hogy de, igenis tessek eljätszani, mert menni fog, es nem kell izgulni...amig mära kicsit azert sikerült legyöznöm ezt a fajta felelmet, de itt nem igazän törödnek vele...es sajnälom, mert kesöbb nagyon rossz lesz, ha mondjuk majd az iskoläban kell kiällnia..Na jo...ez is megerne egy miset velem kapcsolatban, mert en meg sorra kaptam felelesre a ketteseket, mig iräsban ötösre tudtam volna....Csakhät ugy lätom, itt mär kezdödnek a problemäk, es a gyerek meg csak 4 eves...Fura a neveles, persze azert a 20 evemmel meg sem szolalok, biztos nem olyan könnyü ez...csak igy kivülröl nezve azt lätom, hogy a gyerek el van veszve, sokszor segitseget szeretne, amit az anyjätol kell(ene) megkapnia, nem pedig egy idegen länytol, akik mellesleg azert bizonyos idöközönkent vältjäk egymäst, igy mindegyiktöl mäs-mäs nevelest kapna...en meg sem probälom...egyreszt nem az en dolgom, mäsreszt van neki is anyukäja aki majd (ha räer) elmagyaräzza neki a dolgokat. Csak addigra kesö lesz..na mindegy filozofälgatäsokat berekesztem, majd ök tudjäk...

Eshogy jokedvemet fokozzuk, a mai napon hivatalosan is TAVASZ van:D Innentöl kezdve en kivirulok, hiszen REMELEM hogy a JOIDÖe lesz a föszerep, bär mära havazäst mondtak, ehelyett isteni napsütes van. Es megint eltelt egy het, pedig meg most kinlodtam ki magam az ägybol hetfö reggel es megbeszeltem magammal, hogy mennyire is utälom a hetföket es a reggeleket...ma viszont mär fel 7kor meg komäsan örömfetrengest " järtam" hogy PENTEK VAAAAN.

Hät irni meg ugyan lenne kedvem, csak mär nem tudok mit..ugyhogy be is fejezem es a maradek egy orämban tanulok...Szep hetveget mindenkinek! Csok haza!

Szep jo estet mindenkinek ezekben a kesöesti oräkban!

Jelentem jol vagyok, ahogy arra a  cim is utal:) Következik ez azokbol a tenyekböl, hogy kaptam husit, meghozzä sajttal, sonkäval töltött pulykamellet, KÖRETTEL!! ami itt igen ritka...Ezenkivül voltunk bulizni Krisztiekkel, ami jol sikerült.Nem, nem vagyok minden hetvegenbulizosdorika, de ez most kellett:) Ja es a penteket megkaptam szabadnapnak, ugyhogy mult heten 3 napom volt Frei...neztem is nagyokat, meg visszakerdeztem hogy ez biztos e, de az volt...Persze kölcsönkenyer...most szombat este 8tol dolgozom, aztän jövöhet penteken....de nemerdekel, ennyit en is megtehetek, szoval kölcsönösen jofejek vagyunk egymässal gastanyämmal:) Söööt meg lettem hivva Opahoz, merthogy nagypapinak szülinapja lesz, meg vendeganyämnak is, meg meg nekem is, ugyhogy csalädi vacsira invitälva lettem, hogyhät hamär ebben a csalädban mindenki äprilisi, akkor ünnepeljünk!!

Meg holnap megyünk az oviba, gyerekszinhäzat nezni, ahol dräga Mathisom öz lesz...a szövege: "arme, schöne Schneewittchen..." merthogy Hofeherket adnak elö...hät en szivemszerint, ha a helyeben lennek, elsirnäm magam..abbol kifolyolag, hogy ÖZ vagyok, mäsreszt meg a szereplesi undorom miatt...de majd holnap meglätjuk, hogy a szinpadon is olyan nagy e a szäja, mint itthon, mikor akar valamit...majd jol kifütyülöm:P

Na meg a mäsik...ma mennem kellett anyuka ele a villamoshoz a gyermekekkel...babakocsival..egyik ül, mäsik äll a kocsi hätuljän levö lehajthato izen...mellekesen megjegyzem, hogy mivel dombon lakunk..hät a babakocsi majdhogynem önälloan leközlekedte magät a domboldalon, mert en ehhez nem vagyok szokva...de mindegy, en megoldottam, kicsit szetzilälva, de leertem velük..de meg elötte..ket kisläny rohan oda nagy lelkesedessel, hogy ugyanmär en häny evesnek tetszem lenni..mondom 20...hatässzünet..."de ugye ök nem a te gyerekeid?" Mondom nem, merthogy en au-pair vagyok...megnyugodtak, elszaladtak..hät mondom oke, vegülis kicsik, nem tudnak viszonyitani...Leerve a dombrol(örömtänc, hogy tuleltük),  pont piros lämpa, ällunk, de a kocsiknak is piros, igy ök is ällnak...Azok az arckifejezesek...direkt neztem...majdnem kiestek a kocsibol..hogy ugyanmär aza läny aki kb 15 evesnek nez ki...es ket gyerekkel....aza döbbenet...es en uuugy röhögtem, de meg a kisfiu kabätjät is megigazitottam, hogy ugyanmär lässäk, milyen jo anyuka is vagyok en:P

Jokat derülök az embereken, merthät nem eleg hogy 2 gyerek, de meg vietnämiak is...gondolom micsoda törtenetek kerekednek ki belöle:P

Nemet tanfolyamon is imädtam ma lenni, johogy elkestem(anyuka miatt), de eza kurzus mindig feldob....Pizzaest volt:) Rendeltünk a közeli pizzeriäbol, aki amit akart, meg hoztak (mert nekem nincs..mär) csomo edesseget, üditöket, zenet...szuperjo volt! Egy, hogy megint megismertem uj nemzetisegeket, mint Mexiko, India, Irän...de maga a hangulat...es igy meg tanulni is könnyebb...hälistennek nagyon jol, es hamar összeräzodott a csoport, ugyhogy ez mäjusig nekem a lelki felüdüles resz lesz..:)

Es mär csak 21 nap...mär megint szämolok vissza, pedig az csak ront a helyzetemen, mivel lätom, hogy mennyire keves idö, es megint otthon...es mär värom..ahogy közeledik, en egyre jobban värom. Bär most csak egy hetet leszek, de mär ez is szuper, hiszen utäna jövök vissza a nyärba, nem ugy, mint januärba...brrr:S...Ugyhogy a müncheni nyarat egy emlekezetes nyärrä fogom tenni, remelem ebben az en dräga csajaim is benne vannak, akik nelkül termeszetesen nem fog menni:)

Na de most megint eljärt felettem az idö, ugyhogy en elteszem magam holnapra, elvegre holnap Hofeherket nezni vagyok köteles;)

Nagyon-nagyon sok puszi haza, minden dräga csalädtagnak, es aki ugy erzi, megerdemli:P

Mi hiänyzik?: -Vacak-imädott bundäs, lihegö, szepen nezö, farokcsovälo kutyim

                  -Cicokäm-vajon el e meg? Ajänlom, mert kit fogok gyömöszölni, ha megyek:P

                  -Porcicäim...Na es persze termeszetesen dräga ANYUKÄÄÄM; meg mindenki, aki hozzäm tartozik:) De hamarosan lätlak titeket, mär nagyon ideje lesz:)

Amit szeretnek az egy hetben: HUSI, TURORUDI, babgulyäs, krumplifözeles fasirttal, rakottkel, szülinapi babazsur:P Anya lätod?:D:D Huhuuuu huszevesen megyek:P XX. Zwanzig. 20.

Puszillak titeket megegyszer es meg sokszor!

Jo ejszakät, vigyäzzatok magatokra! Sietek;)

Ahoi!

Mig az egyik felem azt kiältja Doooriii ALVÄÄÄÄÄS, mert holnap nagyon kesz leszel, addig a mäsik ideül blogot irni...

Märcius 10-e leven ugy gondoltam, bejegyzek...(mintha jelentösege lenne...) Hät mik is törtentek?...Szombaton buli volt(majdnem) az összes magyar csajjal(Ili,Wiki hiänyoztatok!). Megünnepeltük az itt semmit nem jelentö nönapot,a Max und Moritz nevü, ältalunk kedvelt szorakozohelyben megint nem csalodtunk:)

 Kiaza sräc aki ugy vigyorog??:P Ki volt a fotos??:D:P Mäskor kerem nem hibäzni, megvärni amig elmennek:P:D

Egyebkent volt ket szäl rozsa nälunk az asztalon...lehet, hogy megis van nönap...sööt apuka elkapta egy puszira anyukät!!! Fel ev alatt egyszer ilyet is lättam, teljesen sokkhatäs alatt  voltam, hogyhät megis..ezt meg hogyan kepzelik...

A vasärnapot ätaludtam, hetfön pedig megint a szokäsos...Het elejen rämtört a honvägy is, vagy nem tudom mi volt ez, hirtelen elkezdett hiänyozni az en dräga csalädom, meg ugy minden es mindenki, kicsit üresnek ereztem magam, nem tudtam, mit is akarok a jövöben. Na hät ezt meg most sem tudom valojäban, de a rossz erzes elmult, ujra nagyon jol erzem magam:)

Föleg a suli...imädom es bär nem mondhatni könnyünek, a vizsgät megcsinälom, ha juliusra fejen ällok is a sok Hörverstehentöl, meg szavaktol, meg Grammatiktol...akkoris meglesz...Kerdezte egy csaj, hogy nem ernek rä kesöbb? Mondom de...de ismerem magam annyira, hogy ha kitolnäm oktoberig, amivel nem ernek többet, mert nem tanulnek rä többet, akkor azt mondanäm, ääämeg akkor most sem csinälom meg...majd...NEM. Nem engedek a rosszlelkü Dorinak..Most vagyok benne, erre keszülünk a tanfolyamon, meglesz az juliusban...Aztän meg räerek dönteni, hogy hol szeretnek tanulni...Anyuka furän mosolygott, mikor mondtam, hogy häät nem a legkönnyebb a felsöfok...lehet hogy nem hisz bennem...de majd en megmutatom neki is:P Persze elsösorban magamnak...

A tanfolyamon elujsägoltam, hogy häät en nem kapok enni..Döbbent fejek, majd ki lettem nevetve...Aztän reszleteztem, hogy mit jelent itt a vacsora szo alatt ertett sülttök, krumpli, es repa összeturmixolva, diszitve sajttal...(mär milyen reg volt..mondom is hogy csinäljon, mär hiänyzik) Na ezt meghallva kicsit aläbbhagytak a viccelödessel, majd sajnälni kezdtek...Hät igen...NUTELLA elfogyott...na nem is szäntam neki hosszu eletet...De kapok felvägottakat...sokat:) Meg neha van kenyer is...de ma vettem pizzät, meg csokiskekszet, meg csokit, ha esetleg estenkent nem laknek jol...Hät ez van, igy müködik ez, de lassan hozzäszokik a gyomrom, hogy inkäbb korog, mint emeszt...

Es holnap este szomszednäl gyerekfelügyelet. Azert vicces, hogy egy ilyen 2 oräs felügyelet, meg 2 ora takaritäs, es egy mp3 lejätszo, vagy koncert, vagy ami eppen szükseges...na nem szorjuk a penzt, de teljesen elegedett vagyok a 3000forintos oraberekkel:P Na nem dicsekedni akarok, mert van aki, utäl ezert:P:D

Es 29 nap es megint otthon:) Öszintenszolva värom mär nagyon! megint ahogy közeledik, egyre jobban värom, de megsem vagyok ugy bezsongva, mint karäcsonykor..hälistennek, akkor le kellett volna löni...

Az idö itt borzalmas, hol szakad a ho, aztän kisüt a nap, aztän ömlik az esö, es szakad a ho...Verrückt mondja a nagypapa, hät mondom az, es ettöl enis csak az leszek...Nem beszelve arrol, hogy mikor az egyik gyerek üvölt, mert: "Doooriiii a Mathis nem adja odaaaaaaaa", a mäsik meg a nyelvet nyujtogatja, es hisztizik..Nade tegnap elkaptam a gyereket...ugy neztem rä, hogy ettöl a kutyäm is öszecsinälnä magät...anyuka fent, gyerek hätbavägott...aztän fut(ni probält)...elkaptam...na 5perc mulva mär vigyorgott, de meg a hätam közelebe sem ment:D Dräga anyukäm mondta..."nezz rä csunyän...az neked ugyis megy..." Hät es tenyleg ment:D Na szoval hät zajlik itt az en kis eletem, de a tavasz jöhetne mär vegre..."Süss fel nap..."

Azt hiszem nem is törtent mäs lenyeges...jaaa kisläny betörte a fejet...de ez mär a multe...es nem en vagyok a hibäs hälistennek...

Szoval akkor zärom is soraimat, puszilok mindenkit otthon, hiänyoztok nagyon, de hamarosan megyek!:)

Vigyäzzatok magatokra, Öszülö bajszu Vacaknak egy jo nagy csontot a nevemben, cicämnak vegre egy nömacskät..hogy ne verje össze az összes, utcänkban talälhato nagyobb kandur...kiväncsi lennek, van e meg füle...Üdvözlöm a szomszed nenit is, aki ha hazamegyek tärt karokkal fog värni, hogy Dorcsikääääm gyere ät...na öt is puszilom...pedig hizlalja a kutyämat, amit utälok...

Haliho mindenkinek!:)

Hät nem is tudom hol kezdjem, ez a het is esemenydusan telt/ik. Utolso bejegyzesem ota itt volt az en dräga Melindäm, jo volt lätni Teged SÖCÖHÖ:D Bär nem sok idöt töltöttünk együtt, teljesen megertem miert, nagyon örültem, hogy ujra talälkoztunk! Remelem nem ez volt az utolso..

Na de meg ezelött, szerdän vacsoränäl äldozata lettem a teljes ledöbbenesnek. Anyuka ugyanis egy olyan bejelentessel ällt elö, hogy ha Liebe Dori itt szeretne tanulni, hät miert ne maradhatna itt, näluk...Ellätäs, szälläs, fizetes, biztositäs...Ugyhogy a kiszemelt fotoriporter kepzest esetleg-talän itt is elkezdhetem, söööt mivel immäron belefogtam az emeltszintü nyelviskoläba, eeees juliusban iräny a vizsga ami a toväbbtanuläshoz szüksegeltetik..hät nagyon elgondolkoztam a jövömröl, hogy most mi erne meg jobban..Otthon tanulni es azzal szenvedni, hogy utäna vajon mikor leszek hajlektalan..no ennyire talän nem drasztikus, de kicsit eltulozva igaz..vagy itt csinälom meg a kepzest...es itt leszek hajlektalan...:D Na de komolyan..hät szerintem jobban megerne, ha itt csinälnäm, ezzel akär meg otthon is jobb munkahelyet talälhatok..Anyuka ezt mondta..hät majd meglätjuk..Mindenesetre erdekel az ajänlat, miszerint maradhatok Münchenben..Ätgondolom, merlegelek, aztän remelem jol döntök, bärmit is mondok, de az en dräga Anyukäm azt mondta: "kislänyom, ne legyel hülye, nehogy hazagyere":D:D Es az anyukäknak MINDIG igazuk van...:)

Meg van idöm, hogy gondolkozzak ezen, addig is tanuläs delelöttönkent, elsö cel a vizsga julius 15-en:D A suli szuper, mär elsö nap "bebarätnöztem":D, a tanärnö is "lustig" es szimpi, ugyhogy akadäly itt sincs, hogy a vizsgät jo eredmennyel letenni kepes legyek...micsoda mondat..:D

EEEsss MÄRCIUS VAN:) Ez boldogit most engem a legjobban. Vasärnap magamban ünnepeltem, hogy fel eve ittvagyok. El sem hiszem, hät meg most kezdtem..es a fele märis eltelt..ja es vasärnap fodräszosat jätszottam, befestettem Ägi hajät, ami akkor tetszett neki, remelem azota sem ätkozott el:P

Meg meg a fizetesemet is megkaptam(micsoda bodottä), csak eppen 10 euroval kevesebbet, mivelhogy tulbeszeltem magam a Handyvel, es hät azt neki le kellett vonni, merthät megis...megfelemlites..mostaztän Dorika meg telefonälni sem mer, mert az megy lefele az en nagy összegü fizetesemböl:P Megszoritäsok vannak itten keremszepen:D

Tegnap este meg jol elerzekenyültem..Kisläny vacsi elött ätölelte a läbam,(mivel csak azt eri el..) es elmondta vagy tizszer, hogy: "Meine Dori":) Nagyon jol esett, imädnivalo kis törpe:D A kisfiu pedig tv-nezes közben ugrott az ölembe, amin meg meglepödtem, mert ö ilyet nem szokott:) Ugyhogy ha neha hülye is, hät en szeretem öt is:D (de a kislänyt meg mindig jobban:P)

Szombat delelött meg dolgozom:S merthogyhät menjek mär el velük a hegyekbe, mert tudnek segiteni ezt azt...Na ezt nem szeretem, ha hetvege, akkor legyen az enyem...de persze, hogy nem älltam neki hisztizni, hogy enmärpedignem...otthon bezzeg..."megtehettem"..max mentem a hidegviz alä...de hisztiztem..itt viszont...

Sebaj 36 nap es ujra otthon:) Addig is sok-sok puszi otthonra mindenkinek aki megerdemli, vigyäzzatok magatokra, hamarosan talälkozunk!

"Valahogy csak lesz. Úgy még sohase volt, hogy valahogy ne lett volna." -csak tetszett:) Jelenlegi ällapotomra pont igaz...

Hallo Leute!

Ha februär, akkor farsang. Emlitesre melto, ahogyan itt ezt ünneplik, hihetetlen, hogy bärmilyen kis ünnep, itt valahogyan megtaläljäk a modjät, hogyan csinäljanak belöle hatalmas fesztivält. Ami-mellesleg megjegyzem-felejthetetlen, a hangulat magäval ragado, közvetlenseg, vidämsäg, felhötlen szorakozäs jellemzi.

Megint csak összehasonlitäst vegeztem az otthoni es itteni eletfelfogäs között...(nem felvägni akarok..nem erröl van szo) es hät ismet arra a következtetesre jutottam, hogy igen...itt tudnak elni..Koncertek, forraltbor,-edesseg,-farsangi jelmez ärusok,afrikai dobosok, konfettik, es nem utolso sorban elkepzelhetetlenül sokfele jelmezbe öltözött, szorakozni vägyo embertömeg..

A telies, hideg idö sem szabott hatärt az önfeledt bulizäsnak, s megint csak egy alkalom, amikoris be lehet rugni..termeszetesen ez is volt, a mai este mär szinte igy vegzödött..Egy hete azonban mär nem lehetett mäst lätni, mint hogy tehenek, törpek vämpirok es boszorkänyok szaladgältak az utakon, villamosokon, fänk-ärusok kinältäk egyre olcsobban a finomabbnäl finomabb fänkokat, az ovodäban kis hercegnök, kalozok, es különbözö ällatok voltak megtalälhatoak.

A mai nappal zärult le a farsangi szezon, de azt hiszem emlekezetes marad, es jövöre, ha ugy hozza a sors, hogy itt lehetek, beöltözöm en is, hogy ne csak en röhögjek az idetlen jelmezeken:) Fenykepeket is közölnek..ha lett volna nälam fenykepezögep...Sajnos nem volt..ez is azt mutatja, hogy naiv modon azt gondoltam, oo biztosan nem olyan nagy ünnep ez...Hät tevedtem, ugyhogy legközelebb mindenkeppen viszek gepet is..Addig is van itt nehäny kep, amit München honlapjärol szedtem, de tenyleg ezeket lättam..

 Szuperjot doboltak, egy orän keresztül hallgattam, fagytam meg, de imädtam:)

Afrikai täncot mutattak be, afrikai dobokkal kiserve, strucc udvarläsi idöszakban-lehetne a cim:)

Ujabb nagy tervem, hogy fotoriporter leszek...Na ez meg nem volt:) Nagyon sokat olvastam rola, azt hiszem nekemvalo, Kaposväri Egyetem föiskolai szak..vagy München...Praktikum...gondolkodoba estem...es mivel szeretnek kint maradni, hät lehet, hogy itt csinälom meg..

Hetfötöl pedig ujra suli...Immäron emeltszintü tanfolyam...Augusztusban pedig mindenäron szeretnem megcsinälni a Goethe felsöfoku nyelvvizsgäjät..hät majd meglätjuk...Idöm van, lustasägomat felreteve nincs elöttem akadäly, ugyhogy nem lätom elerhetetlennek az uj celt...

Kihoztam äm magammal az összes, dräga jo nemet tanärnömtöl kapott feladatlapot, tankönyvet, igy hät nincs mäs dolgom, mint a regi szep idökhöz hasonloan(csak most delelött) leülni es igenis megtanulni ami meg mindig nehezen megy, kipotolni a hiänyossägokat..Elszänt vagyok, fel ev kimaradt, lazitottam, öszintenszolva hiänyzik a tanuläs...Es ez kezdesnek, egyenlöre eppen eleg lesz, aztän majd jöhet a következö lepcsö...

Pentekhez 6 het es ismet hazalätogatok:) Na azert egy kicsit mär värom, bär nem annyira, mint decemberben..

Hät ennyi lenne az uj...uj bejegyzessel jelentkezem, ha törtenik valami emlitesre melto:)

Sok puszi haza, vigyäzzatok magatokra, en is azt teszem:)

Helloka mindenkinek!

A het lenyege: en mär nem menekülök a holapätoläs elöl, toväbbra is eszem a tojäsokat-mär csak bosszantäskepp is-söt a nutella is rohamosan fogy, DE meg nem tettek szovä..Gondolkoztam, lehet, hogy csali..csak meg nem jöttem rä, mit akarnak vele elerni...

Megint pentek este van, szoval hihetetlenül telnek a napok, hetek, de föleg a hetvegek, aminek persze mär fele annyira sem örülök...a hetfök iränt meg mindig a lehetö legnagyobb utälattal viseltetek, kedden,szerdän elvegetälok, csütörtökre sikerül teljesen szetesnem, idegileg kikeszülnöm, agyilag leamortizälodnom, pentek reggel karikäs szemekkel vonszolom ki magam  az ägybol, a csalädnak bemutatom a "jajjdefäradt vagyok, könyörüljetek rajtam" cimü darabot, amivel nagy sikert aratva elerem, hogy aznap este anyuka mär 6 orakor kimondja a büvös szot: "FREI". Na ekkor, mintha mi sem törtent volna, färadtsäg sehol, bevonulok Münchenbe es leeresztek vegre. Magamevä teszek egy ket Chickenburgert, es Apfeltaschet, nameg fagyi is jöhet, csakhogy mergezzem magam a mekis kajäval, amitöl jol ugyan nem lakom, de megis az az eleterzes..hogy beülünk...beszelgetünk..KIDOBUNK 4 eurot feleslegesen jo szar kajära, kibeszeljük magunkbol a heten ellenünk elkövetett bäntalmakat hogy: megint nem volt nälam a telefones mivanhabaleseteresnemtudelerni....vagy: mondtamhogyeztneigyhanemugy..Doori BITTE!!....Na az ilyen es ehhez hasonlo(mellekesen megjegyzem TARTALMAS) tärgyaläsok utän, "jollakva", lehiggadva, mindenkit mindennek elhordva, färadtan hazaterünk, es ezzel kezdetet veszi az izgalmas hetvege, tele meglepetesekkel.(mint peldäul, hogy kiderül, hogy"Liebe Dori...tudnäl e dolgozni szombat este...") Hät igen..az elet tele van örömökkel..

Nade pentek este leven ma nem! megyek be se a värosba, se mekibe..ugyanis dolgozom..de nem itthon..anyuka körbehirdette a fel faluban, hogy van neki egy Au-pair länya, akit ha hivnak, ugrik...Na adott az alkalom, persze, hogy megtalältak...Nembaj, en csak jol järok..:)

Ja es ma 6-kor is elhangzott a kulcsszo, ugyhogy azzal a sebesseggel, amivel mentem volna gyereket fürdetni, tervemet hirtelen megvältoztatva a szobämban kötöttem ki, mondvän, ha ezt mondta, tän igy is gondolta, de a biztonsäg kedveert ilyenkor jobb azonnal lelepni, mert kepes es egy pillanat alatt meghozza az iteletet, miszerint segitsek meg ezt meg azt..Na en ezt most nem värtam meg...

Azert a vacsora szo hallatän mär nem gondolkoztam, hogy most nem kene felmenni, mert abbol ott meg kikerekedik a törtenet, hogy "akkor ha mär itt vagy...", de gyözött az ehseg, es (csodälatos modon) a sült hus!! illata. Na ez egy emlekezetes vacsi marad...Szerencsetlen en, nemtudtam hova fordulni, hogy ne lässa, hogy röhögök...igy magambafojtottam...most probäljuk meg elkepzelni a helyzetet, ami a következö: ülünk a nagy asztalnäl(ami mär magäban röhejes, ugyanis ennel az asztalnäl enni nem lehet, max jo nagyot esni...na ez is volt) szoval..ket gyerek, köztük anyuka, hogy mindkettöt etetni tudja, hogy Dorika is nyugodtan vacsoräzhasson(micsoda figyelmesseg).

Kisläny "eszik", mär mindenhova teszi a kanalat, a szäjät valahogyan nem talälja, de anyuka a kisfiura figyelve nem veszi eszre, ezerthät marad a vacsora mindenfele jutäsa a konyhäban, kiveve az ehezö kislänyt...Anyuka etet..jonagy adagot beletöm a kisfiu szäjäba, de mivel a kisfiu ficänkol, anyuka jol szetkeni az amugy pepes(meg nem mondom mi volt) "etelt" az arcän, odaseneki "egyel fiam a joegbe"...Persze...kisfiunak nagy az adag, öklendezes, majd a kaja elindul visszafele(jelzem, en szemben velük...) Anyuka kiabäl, szalvetäkat halmoz, majd jön a következö adag...szerencsetlen gyerek keresi a menekülesi utvonalat, igyhät leveti magät a szekröl...addig mocorog, mignem egy pillanatban, gyerek sehol, valahol epp az asztal alatt värja, hogy felszedjek...Felszedi, kiabäl, majd kimeletlenül visszadobja a szekre, hogy "mostmäraztänelegvolt" tessek enni, vagy nincs csoki! persze...megvesztegetni a gyereket...oo igen..a szo hallatära igyekszik lenyelni az amugy hatalmas falatot, de anyuka siet, mert unja...nem sikerült..,ime a falat vissza talält a kiinduläsi ponthoz...gyerek csuszik a szeken, anyuka rängatja...mindeközben kisläny, kutyult valamit a vacsoräbol, a szalvetäbol es a pohär vizböl, anyuka szerint vegzett, mehet...Kisfiut megunja, jöhet a csoki aztän huzzäl tevet nezni..Dori eszik...es NEM röhög...

Udvarias modon meg el is mosogattam...Na hät ältaläban ilyen itt a kellemes, meghitt csalädi vacsora...csoda, hogy neha azt mondom, tejoisten haza akarok menni:P Egyebkent finomat kaptam, mär 3 napja hust ehetek, ami igen nagy szo:)

Most pedig megyek a szomszedba esti felügyeletre, es probälok mekis kaja nelkül is eljutni abba az ällapotba, hogy holnap hetvege, ez a het is eltelt...

Jo ejt mindenkinek!

Hät eletemben elöször blogot irok, bär ugy voltam vele, ha valaki naplot ir, miert neten teszi..miert kell mindenkinek lätnia..Egyreszt lusta vagyok kezzel irni, mäsreszt pedig hasznos informäciokkal szolgälhatok esetleges utodoknak, akik ätmeneti idöszakban, az Au-pair munkät välasztanäk:)

2 het es mär fel eve, hogy elkezdtem valami ujat, valahol mäshol, mindent hätrahagyva. Hät igen, vonzott az ismeretlen, kalandvägyo vagyok, de ez szämomra csak elöny.

Sok minden törtent az elmult 5-6 honapban, de mindenre emlekszem, minden itt van elöttem, hogyan is indultam el ebben a szämomra uj vilägban.

Emlekszem, mikor talälkoztam az esetleges "csalädommal", majd az ebedmeghiväs, beszelgetes(nyököges akkor meg:), es a kölcsönös szimpätia utän jött az e-mail, hogy en meg fiatal vagyok..Lefagytam, ätgondoltam az eletem, nem jelentkeztem sehova, nincs munkäm, otthon fogok szenvedni, mig nem talälok valamit, es hät valljuk be, ez Magyarorszägon nem egy leänyälom..Vegül aztän jött egy mäsodik e-mail is, ami megvältoztatta addigi unalmas, egyhangu hetköznapjaimat, jobbanmondva az eletemet:)

A dräga csaläd barätai eppen sürgösen egy au-pair länyra värnak, hiszen 4! läny megszökött tölük, Istentudja miert, es nagyon gyorsan kell az utänpotläs..Kapcsolatfelvetel, jövö hetvegen värnak..Akkor megint lefagytam, mondvän, uristen...Itt kell hagynom a szürke hetköznapjaimat(csodälatos modon, akkor hirtelen elkezdtek hiänyozni az egyhangu otthontöltött napok), a csalädomat, barätokat...na meg a szobämat..sokkot kaptam, felig idegileg összeomolva rohantam dräga jo anyukämhoz, hogy en jövö heten Münchenbe utazom...Azt a tekintetet nem felejtem el, nem tudta eldönteni, kicsi länyänak mibaja lett hirtelen mikor az elöbb meg oly normälis(nak lätszott). Nem fogtam fel, hogy egy hetem van es itthagyok mindent, uj eletet kezdek..vegre..önällosäg,uj viläg..ez kellett nekem.tudtam en jol, nade milyen nehez lesz elszakadni a megszokottol..a szokäs hatalma..jajj az nagyon nagy...

Egy het alatt elinteztem tehät mindent, ami szüksegeltetett nemetorszagi tartozkodäsomhoz, majd augusztus 29-en delutän egy orakor..elindult velem a vonat az ismeretlenbe..Azt hadd tegyem hozzä, micsoda diszkiseretet kaptam, igy öt honap utän is köszönöm mindenkinek, aki velem volt, es biztatott "ugyanmär Dori, ne izgulj hät ügyes vagy, menni fog az"..Persze, akkor azt sem tudtam mit csinälok...csak hajtogattam, hogy hülye vagyok, es szinte erzelemmentes bucsut veve (mily meglepö) szälltam fel..A 8 oräs ut fel sem tünt, hiszen meg sokkhatäs alatt älltam, vegül mikor Salzburgban a vonat elindult visszafele, na ott omlottam össze teljesen, hogy most mi az isten..ennyi volt?? mär megyünk is haza? Persze letämadtam egy fiut(majdnem magyarul...) hogy most ez mi...de ö lätva riadt, hofeher äbräzatomat, igyekezett a legnyugodtabb hangnemben tudtomra adni, hogy semmi baj..ez tenyleg Münchenbe megy...

Akkor megint izgultam, hogy o..miert is nem haza..

De vegül elertük az azota imädott helyet: a müncheni Hauptbahnhof-ot...Mär värtak...pici, vietnämi asszonyka, magas nemet ember..a ket celpont volt, akiket keresnem kellett. Hamar megvoltak, (hozzäteszem hogy ekkor meg nem eszemltem fel, hogy hol is vagyok). Csomagok a kocsiba, na meg en is..vacsizni vittek,"beszelgettünk", majd haza..Szobämat meglätva elämultam, hogy itt hänyan fogunk aludni, ugyanis az ägy 3 szemelyes:D

Mäsnap hetvege leven, nem dolgoztam(meg jo), közös reggeli, tärgyaläs az elkövetkezö eletemröl, hogy mit es hogyan..es mit nem..Persze hogy elsöre szinte semmit nem fogtam fel, de igyekeztem, megse tünjek aberrältnak. Meg azt sem tudtam megmondani, hogy hivnak de märis jegyezzem meg, hogy a gyereknek melyik milyenszinü ruhäjät hova tegyem es miert, vagy hogy a szämomra teljesen modern Ikea lakäsban a häz melyik resze a konyha es az edenyeket nem igy, hanem ugy kell elpakolni..persze..hät elsö nap ez katasztrofa volt, de immäron profi modon pakoläszok el(a csaläd utän is szorgalmasan).

Volt itt nekem 2 nagyon jo barätnöm, Edit es Meli, akik emlitesre melto modon igyekeztek engem tämogatni es eligazitani az Au-pair vilägban, es Münchenben, hogy hol talälok jo kävet es ruhäkat, de olcson, es mindig figyelve a REDUZIERT kiiräst, miszerint ott nagy ärzuhanäsok talälnak lenni. Magyar felfogäs, nezd az olcsot, de meg azt se vedd meg elsöre, gondold ät szükseged van e rä...Rögzült vonäs, amolyan kint vagy Nemetorszägban, de elj magyarosan...azaz SPOROLJ az istenit..

Aztän ök elmentek, Edit haza, Meli Hamburgba, de "Kopf hoch" majd feltalälja magät piciny Dorika a nagyvilägban, "kein Problem".

Decemberben aztän a 19. napon hazalätogattam vegre. Meg nem lepö modon szinte lebegtem a boldogsägtol, hogy negy honap utän iräny Räckeve, az imädott(akkor elkezdtem szeretni, merthät mär hiänyzott). A csaläd, a kutyäm, a szobäm..titkon rettegtem attol, hogy idöközben benepesült viräghalmokkal, dräga jo edesanyäm rendes szokäsa szerint: "ha talälsz a lakäsban egy aprocska helyet, ODA VIRÄG MEGY es nem mäs..." Szeretlek anyukäm:)

Szoval otthon 2 het...gyorsan elment, de mindenre es mindenkire volt idöm, amit akartam elinteztem...aztän vissza dräga Münchenbe...volt nekem a buszon is egy barätnöm, Heni nagyon jofej csajszi!:)

Na aztän összeismerkedtem Ilivel, szämcsere, majd talizunk...megkezdödött az uj barätok fellelese.

Visszaerve, helyemet nem talälva, betegen, färadtan ägybazuhantam, aludtam amennyit lehetett, hetfö volt ugyan de Dorikänak szabadsäg, hiszen färadt...Feltem, hogy nem örülnek majd nekem, sirni nem tudtam, szar volt röviden es tömören..nagyon szar..haza akartam menni...Vegül a gyerekek a nyakambaugrottak, szülök örültek( micsoda megkönnyebbüles, hogy az 5. au-pair nem szökött meg, hanem visszajött), beszelgettünk, majd mäsnaptol munka...

Azota megint eltelt 2 honap, van 4 magyar barätnöm, akiket imädok!!! Es örülök nekik, nagyon jol erzem magam velük!

Azota voltunk együtt bulizni, ahogy jön a jo idö, megyünk ide meg oda is, ugyhogy elöreläthatolag jo elet vär räm ezek utän is:)

Ägi-hasonlo eletfelfogäs, egyöntetüen a REDUZIERT, -60%-kiiräs keresese, a "nem költünk sok penzt, mert jo lesz az kesöbb is", vagy "nezdmäär: ez csak 3 euro, vegyük meg gyorsan, mert lehet, hogy jövöheten mär 4! lesz"  Komoly eszmecserek az eletröl, annak nehezsegeiröl, es az akadälyok ätlepeseröl..Imädlak te csaj, jobb ha tudod:D Remelem lesz meg sok sok közös elmeny!:)

Kriszti-laza utazgatäsok, mert mi megtehetjük, DÖNER-mert Isteni, es vicces ahogy az egesz fejed tocsog a salätäban es a szoszban, mert ezt nem lehet mäshogy enni..Vedd lazän az eletet, szänkozz, es röhögj sokat, avagy legy neha idetlen es csakugy menj ki a repterre, es rohanj hogy megtaläld a FELSZÄLLO gepeket, eshogy megtanuld hogy a benzin nem fagy meg:P

Ili-örömteljes fogadtatäsok, Dorit meglätva elhalmozzuk ölelesekkel, mert mi szeretjük egymäst, es mert a "hugod" vagyok:) Öszinten megmondjuk mi nem tetszik, hiszen azert van a szänk, neha nagyon nem diplomatikus modon adjuk a mäsik tudtära, hogy hülye:D Puszillak!:)

Viki-akit meg nem nagyon ismerek, de nagyon aranyos. Komolysäg, de azert el tudja engedni magät:) Remelem talizunk meg!

Hät ök lennenek a csajok, akikkel szuper jo együtt logni, neha munka utän estenkent, vagy hetvegenkent...Amikoris: "Liebe Dori menj valahova, ne ülj itthon"...megfogadva...

Jelenleg itt meg tel van..es nagy ho..es hideg..jaaa a vicc, hogy EN! lapätolom a havat, mert apuka elhuz dolgozni, meglepö modon jo korän, anyuka meg nem birja, mert nehez...Hät igen ez is räm marad...persze megcsinälom, es nem megyek pofätlan modon hogy ugyanmär..a hokotrot is fizetnetek..en ezert mit kapok? pedig tudtommal megtehetnem, de nem..Filoztam, hogy persze..otthon is megcsinälnäm, mert meg fiatal vagyok, es segitek, meg hät itt sem haltam bele, söt, kesöbbi eletem sorän ugyis meg kell majd csinälnom..meg mosogatok is meg takaritgatok es rendet teszek, mert nekem nem lesz au-pairem, sem bejäronöm, aki megcsinälja helyettem, szoval jo elettapasztalatok ezek...en csak jol järok, csak furcsa, hogy mig otthon sok sok csaläd küszködik, hogy legaläbb egy normälis otthont teremtsen, addig ök itt oly lazän veve az eletet, ugymond szarnak bele mindenbe...mert majd Dorika ugyis...persze, megcsinälom, nade hogy egy tänyert ne lehessen elmosni...nekem ez jön..ez a normälis, es most örülök, hogy otthon normälis nevelest kaptam, es tudom, hogy mit hogy es miert..ezek a gyerekek mit lätnak..tänyerok a mosogatogepbe(utälom egyebkent mert minden tiszta koszos marad, szoval moshatom el megegyszer) vagy a csaj aki eppen ott tartozkodik...

Nem mellesleg meg a sporoläs...rajtam...mert nemäm esetleg nem megvenni a gyereknek minden szart, amit utäna 2 nap mulva kidobnak..neeem Dorika füteset levenni...mert en felteszem max 2-re hogy ugyanmär ne fagyjak oda a zuhanyzohoz ha ki keszülök jönni, de ezek bejönnek!! a szobämba es leveszik...(hozzätennem, hogy ilyenkor csakazertis felteszem..5ösre...)

Meg a mondat amin, enyhenszolva felment aza bizonyos pumpa..:"Dori, te megettel 3!!!?? tojäst???"...pfff..hozzäszoläs moderälva...

Meghogy nem ismerek minden szäl gyermeket az oviban...könyörgöm..hät mi közöm van nekem ahhoz, hogy a BEN aza fiu, aki az Aliciänak a tesvere, eshogy neki ajändek kell, eshogy lättam e...mondom hee?..

Na van nehäny ilyen is, de ezeken kivül szuper eletem van itt! Tenyleg nem panaszkodom, miota visszajöttem, minden mäs, megbiznak bennem, es ez jo...

Es most azt hiszem, felmegyek reggelizni, es MEGESZEK 2 LÄGYTOJÄST, meg nutellät, mert megtalältam äm azt is..csak ök meg nem tudjäk...värom a következmenyeket...

Következö bejegyzes mär rövidebb lesz, de bepotoltam fel evet..:)

Puszi mindenkinek akit szeretek, föleg haza, Budakaläszra es Räckevere, mär nem egeszen 2 honap es ujra talälkozunk:)

Csok nektek!