az utolsó 4 nap...
2009.08.10. 22:19
Halihó mindenkinek!
Hát igen..holnap megint kedd, ami egyenlő azzal, hogy már csak 4 napom van a családnál. Hétvégén átcuccoltam a szobába, és ez a szombati nap is említésre méltó. Kijelenteném, hogy a németek igenis segítőkészek, íme egy példa: Szombat reggel 9 órakor 3 jól megtömött csomaggal, mint málhásszamár indultam útnak, hogy végre átjuttassak Tutzingba egy pár cuccot, aminek szeptembertől majd hasznát veszem. Hát kb. nem néztem ki nagyon máshogy, mint a jakok, vagy szamarak, aki Tibetben segítenek a hegyre csomagot vinni. Mellesleg anyuka kocsija kint állt, autóval a villamos 2 perc, és még el is ejtettem egy olyan megjegyzést, hogy ez bizony húú de nehéz. "nehéz? hihihi..hát majdcsak menni fog"-lereagálta a dolgot..ja mondom ha máshogy nem, majd egy óra alatt csak leérek..sebaj, ennyit a vietnámi hozzáállásról..Elindultam tehát, biciklisek jöttek, gyalogosok mentek, mosolyogtak..énis..kínomban...Biciklis néni felbukkan a semmiből(tök idegen, egy év alatt egyszer nem láttam) elteker melettem, mosolyog..megáll.. Kedvesen azt mondja:"látom milyen nehezet cipel, adja ide, tegyen egy csomagot a biciklikosárba, egyet akasszon a kormányra, máris könnyebb. Énis erre megyek egy darabon, segítek". Szóhoz nem jutottam, mondom ugyanmár menjen csak, majd elboldogulok. Nem, nem, ő segít..Nagyon szépen megköszöntem, majd beszélgettünk, mint kiderült, au-pair volt Angliában, ismeri a vendégcsaládomat, és eljön velem a villamosig, mert milyen nehéz a cuccom. Nem hittem el, hogy ilyen van, jött, segített, beszélgettünk, majd elment. Nem győztem mondani, hogy ez mennyire kedves dolog volt tőle, ő csak mosolygott, nem is tudta, hogy ez otthon mennyire ritka(ha van ilyen egyáltalán). Villamoson egy pasi leül mellém, kezembe nyomja a 6-os lottot, x-elj 6-ot, hátha sikerül. Mondom mi van ma az emberekkel, vagy mi van velem? Leszállásnál egy néni segített lecuccolni, úgyhogy végül ez is megoldódott. Hogy haza hogy megyek, még nem tudom, lesz egy nagy bőrönd, sporttáska, hátizsák, laptop, kistáska. Kíváncsi vagyok, most ki sajnál majd meg:P Pici törékeny lányka(aki megizmosodott idekint:P) hatalmas bőrönddel, ki sem látszik:D
Szóval szombaton utazás, alig várom:) Pénteken már szabadnap, elmennek Salo-ba, én meg takarítok, és kiélvezem utolsó napom csendes tovaröppenését:D
Szombaton találkozunk:) Puszi haza!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
agci 2009.08.13. 21:39:58
nagyon jó utat kívánok neked, most már szabad vagy, élvezd ki!!!
te is nagyon hiányzol!! érezd jól magad itthon és vigyázz magadra!!!!
millió puszi