ejjha de rég voltam itt.
2009.10.21. 20:51
Hát üdvözlök minden kedves olvasót és idegent, aki ide betéved.
Most veszem csak észre, hogy bizony már egy hónapja nem jelentkeztem új bejegyzéssel. Mondjuk nem is történik sok új említésre méltó esemény. Dolgozom aminek örülök, mert hálistennek nem ülök itthon minden nap, szóval mondhatom, hogy összejöttek a dolgaim, úgy tűnik szépen lassan egyenesbe jövök. Igazságszerint egy hónapot adtam magamnak, hogy kialakuljon minden, röviden mindaz, ami szükségeltetik ahhoz, hogy ne adjam fel és ne menjek haza az első kudarc után. Na az nem én lettem volna. Az túl egyszerű lépésnek számított volna, én ennél többre vagyok képes. Úgyhogy felvettek egy hegyi étterembe felszolgálónak, ezenkívűl folytatom azokat, amiket au-pair életem mellett elkezdtem. Úgy érzem, megtaláltam a számításomat és remélhetőleg ez így is marad egy jódarabig. Az általános kérdések ilyenkor: hogy most akkor mi is lesz, meddig tervezek itt kint, mikor megyek haza, már ha egyáltalán hazamegyek. A válasz az, hogy magam sem tudom. Mert amíg tudom, csinálom, tervezem, hogy ha hosszabbra nyúlna a maradásom, mint egy év, akkor csinálok egy óvónőképzőt és...? Ha nem, akkor otthon tanulok valamit. Egyelőre tényleg fogalmam sincs, minden az adott körülményektől függ, hogy hétről-hétre, hónapról-hónapra mennyire fejlődök. Ha úgy látom, mindenképp maradok, akár 3-4 évet is, mert őszinténszólva nem látom értelmét, hogy visszatérjek a régi életembe. Persze lehet, hogy ez itt kint csak kalandozás, és egy év múlva véget ér, de lehet, hogy nem. Abban az egyben biztos vagyok, hogy most nem tudnék otthon sulit csinálni, mert csak megunnám az egészet, elmenne a kedvem az egésztől. Annak pedig nemhogy értelme, de eredménye sem lenne. Tudom, hogy képes leszek akár itt, akár otthon megcsinálni egy felsőfokú iskolát, de ahhoz élnem kell előtte, ami nálam azt jelenti, hogy önállóan, mindentől és mindenkitől függetlenül önzőnek lenni, csak magamra gondolni, végigvinni valamit, élvezni, amit csinálok és még eredményre is számítok. Hát ezek vannak most velem, előreláthatólag haza csak december 23-án látogatok, addig pedig szorgalmasan dolgozgatok, hogy karácsonyozni úgy mehessek, hogy "ez igen, megint lehúztam 4 hónapot és szerencsésen befjeztem a 2009-et". Azt hiszem, így lesz...Mert ritka jól érzem magam itt, és abban, amit csinálok. Sokkal gyorsabban mennek a hetek, mint az előző évben, és el sem hiszem, hogy 2 hónap múlva megint karácsony...Persze hiányzik a család, nade hamar eltelik az a kis idő, ami még hátra van. Főleg, ha nem átvészelnem kell ezt az időszakot, hanem élvezem ezt az új életformát. Mert most erre van szükségem:)
Nos hát azt hiszem nem is tudok most mit írni, majd úgyis jelentkezem, ha történik valami érdekes, vagy csak úgy, mert írni lesz kedvem.
Sok csók az én drága szeretteimnek haza, üzenem nekik, hogy vigyázzanak magukra és egymásra, hiányoztok, de sietek és hamarosan látjuk egymást!:)
Hát már nem mondom, hogy egyetlen Vacak kutyámnak adjatok egy csontot a nevemben, de ő úgyis tudja...:)
Én is vigyázok magamra, megpróbálok nem elesni a biciklivel, és életben maradni/bár múltkor szétment a fék, és belehajtottam a gazba-még jó, hogy nem valami falnak mentem-de ez egy másik történet. Mert én ilyen szerencsétlen vagyok, de ez azt hiszem, már megszokott:P/
Eszem rendesen, sőt néhanapján főzök is, azért az édességet sem hanyagolom-rendes szokásom szerint-, úgyhogy velem azt hiszem, minden a lehető legnagyobb rendben van:)
Szép estét mindenkinek!
és egy kép a "kölcsönkutyáról", akit Bruminak hívnak, és néha megkapom, hogy újra télhessem, milyen is az, ha valakinek még van kutyája....
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
agci 2009.10.22. 08:18:19
örülünk h jól vagy és hol élvezed, hiányolunk itthon(gondolom ezt mindenki nevében mondhatom) és gondolunk rád sokat, de az a fő h boldog legyél és ha te úgy érzed h az vagy, akkor minden rendben, mindegy hol vagy.
én személy szerint preferálom a münchenben maradásod, mert igaz h ritkábban tudunk találkozni de így több alkalmam lesz kilátogatni kedvenc városunkba;)(bár most jön a tél AMIRE EGYÁLTALÁN nem vagyok kívánicsi-se ott se itt, de asszem a természet megint elfelejtett megkérdezni, h mit akarok:()
hoffentlich bis blad meine liebe;)