Ahoi mindenki!

Hát egy hónap szünet után újra jelentkezem MÜNKHENBŐŐŐ(Ági ismerős nem?:P) Történnek is az események, ahogy annak lenni kell, még mindig nem unatkozom. Talán kicsit visszamegyek az időben, bár már egyre kevésbé tudom, mik is történtek velem május 10, azaz az utolsó bejegyzésem óta. Na de lássuk...

Május 21-én elhúzott a család Olaszországba, 4 napig élvezhettem megint, hogy kettesben lehetek magammal, arra, hogy mit csináltam abban a pár napban, már nem emlékszem, de biztos jó volt. Ha jól tévedek, talán Ágival voltunk strandon, mivel egy napig 30 fok talált lenni, azóta sincs jó idő...Ami azt illeti, nekem a jó idő 30 foktól felfelé kezdődik, valószínű, hogy ez adhat magyarázatot ismételt elégedetlenségemre.

Május 29 volt a következő esemény amire emlékszem, aznap este ugyanis megint hazamentem. Fél 8kor indult a busz, majd szombaton, hajnali fél 5kor begurultunk a Keletibe. Hát otthon sem fogadott ragyogó napsütés(sőt egész héten tartotta magát az esős hideg időjárás-ezt vettem én megtiszteltetésnek), a hangulattól viszont ami otthon fogadott(a jajjdevártukDórikát, deegybenféltünkishogymilyenkedvelesz...) rögtön elfelejtettem, hogy én most rosszkedvű akartam lenni. Megint a "régi Dóri" tért vissza, nem úgy, mint múltkor...Hihetetlenül jó kedvem volt egész héten, örültem, hogy otthon lehetek, szuper volt hogy mindenkivel találkoztam akivel szándékomban állt. Most valahogy nem vágytam vissza az imádott városba, sőt kicsit még a honvágy is elfogott úton visszafelé. Persze ebben közrejátszott az éjszaka megtett 8 órás út is, ahol is egy percet nem tudtam aludni, így reggelre kicsit nagyon rosszul éreztem magam, de ez még mind semmi...Itt ugyanis fogadott az a tény, hogy lám, hát útépítések zajlanak. Na mindezzel a nagy kínok közt elért villamos-megállóban szembesültem, ahol már a sírás szélén álltam, lévén, hogy a csomagok méretével és tömegévl kicsit megint elszámítottam magam....

Visszavánszorogtam tehát a pályaudvarra, onnan pedig el egy másik megállóba, ahol már jött is a villamos. Boldog azonban még mindig nem lehettem, mert mi is lehetne jobb egy hatalmas zivatarnál, ami a bugyimig átáztatott, nem beszélve a bőröndről, ami szintén nem úszta meg szárazon. Hazafelé már szidtam mindent és mindenkit, 7-kor végre beléptem a kapun, de alvásra még a legcsekélyebb reményben sem számíthattam, ugyanis 20 perc múlva kezdődött a nap. Gyors forrózuhany, majd mintha mi sem történt volna, rohanás fel a kölykökhöz....

Ennek már megint 3 hete, az első héten visszarázódtam a mindennapokba(na nem minden tekintetben....) Kedden kezdetét vette a pluszmunkák felderítése, Latin-Amerikai bolt, magyar család takarítás, vasalás, gyermekfelügyeletek....Az elmúlt 2 hét tehát a rohangálások hete volt, de élveztem hogy nem itthon ülök. Ha kell, rászánom a hétvégéket is, de minél előbb össze kell gyűjtenem a lehető legnagyobb összeget, amiből fedezni tudom a valószínüleg szeptembertől kibérelt szobát.

Ma megint egy hétfői nap(amiket mellesleg úúúgy utálok), de már csak 6 hét és megint hazavonulok. Auguztusban kapok 2 hetet otthon, aztán szeptember első 2-3 hetében még itt kell lennem, persze szerintem hátsó szándékkal az a célja, hogy majd én betanítom az új au-pair csajt, amire szükséges, hogy még azt se kelljen neki. Kíváncsian várom, ezt mikor fogja bejelenteni...Majd miután visszajöttem..annyira ismerem már...

Egy érdekes párbeszéd is lezajlott köztünk, miszerint egyik délután csak lazán feltett egy kérdést, hogy milyen vízzel főzök...Csap, -vagy üveges...    Nagy szemek, mondom mivan?? Természetesen csapvízzel. Második kérdés, hogy akkor én többet iszom, mint eddig?  Még nagyobb szemek, mondom heee???   Csattanó: Gyorsan fogy az üveges víz, és jajj hogy az milyen DRÁGA...

nanana..itt álljon meg a menet...azért mérlegeljünk..ne egyek, oké. nincs hús, nem oké, de ez van ezt kell(nem) szeretni. dolgozzak dolgozzak dolgozzak, megmég sittingeljek, oké lenne, ha lenne szabad időm is talán. ésmég ne is igyak??? mert DRÁGA...Hát a...

Na ezek után nem sokkal közöltem, hogy én ugyan nem maradok náluk...WARUM WARUM WARUM??? Mondom csak...Ha a kíváncsiság ölni tudna....Pár órával később...WARUM? csak. Téma lezárva, szeptember esjén lejár, és elég is volt, nem is bírnék ki még egy évet...valahogy türelmetlenebb lettem, bár jól elvagyok a gyerekekkel, de érzem, hogy egy év pont elég volt. Egyébként is hamar meg tudok unni mindent, csoda hogy ezt végigcsináltam....

Fotókat majd később, ha megkapom Ágitól, aki ül rajtuk és át nem küldené:P:D

Puszilok mindenkit, csók haza, hiányoztok, de hamarosan megyek!!!

A Ti Dórikátok:P

Mennyit szenvedtünk, míg ilyen lett:D De csak összehoztuk:P

Napkirálynő:P

Bizony, mert van aki tud:D

Szívből jövő boldogság:D

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.