Halihóó!

No végre újra itt:) Visszatértem, kemény 10 nap internet nélkül, hát túléltem. Új életemet megkezdtem szeptember elsején, 2 hét ráckevei látogatás után újult erővel, izgalmakkal telve és kíváncsian kezdek bele egy(vagy több)újabb évbe. Kitudja, most tartok ott, hogy valójában fogalmam sincs, hogy most mit. Persze tervezgetek, de csak minimálisan, úgy vagyok vele, hogy lesz, ami lesz, ha esetleg valami rosszul sül el, hát istenem, majd kimászok belőle. Vasárnap lesz 2 hete, hogy itt vagyok Tutzingban, ami nem mellesleg gyönyörű hely, rögtön beleszerettem. A szobám is, amit bérelek tökéletes, a szobát kiadó családdal együtt. Nagyon sokat segítenek és szuper jófejek, hála Istennek minden szempontból kitűnő helyet kaptam!

MUNKAKERESÉS:

->Első felvonás: étterem konyhájába keresnek mosogatásra, konyhai kisegítésre alkalmas lényt.(hímnemű, avagy nőnemű-teljesen mindegy) Jelentkeztem rögtön az első napon, ahogy felébredtem, bár még szinte fogalmam sem volt, hogy hol is vagyok. Nem baj, valahol el kell kezdeni. Megbeszélem a Mikulás-kinézetű bácsival, hogy próbanap köv. szerdán. Az elérkezett időpontban vígan battyogok, hogy tessék, már van is munkám. Találkozás a nagyfőnökkel...(most kitérnék arra, hogy miért átok néha, ha az illető(én) sovány). Chef néz, néz. "Bírni fogod te ezt?" Mondom persze. Oké, mehetünk a konyhába neszenekem esküvő...Mosogass. rendben. 9 órát(előtte meg 8-at) lehúztam a "mosogatógép" előtt, nyakig áztam a halas-húsos-zöldséges lében, nem baj, dolgozom! Gyúrtam a Knödelt is alázatosan, hurcolkodtam, mosogattam kézzel-lábbal, főnök néha kukkol, majd odakacsint, hogy ügyes vagyok. Húú de jó, biztos maradhatok. Este 11-kor kihív, leültet, egészen hivatalos az egész, én mégis röhögök. Talán a fáradtságtól, talán a tudattól, hogy drága Chef úr arabus fazon, hát én tuti nem kapok pénzt a 2 ledolgozott napomra..(ezt csak így magamban). Kérdezi újra és kitudja hányadszor: "bírni fogod te ezt?"-közben lesújtó pillantásokat vet a khmm hát izmosnak cseppet sem mondható karomra, meg úgy teljes egészében rám és fintorog. Mondom IGEN, BÍRNI FOGOM-mostmár veszítettem kicsit a türelmemből-de ha még 50 szer megkérdezi, akkor majd már lehet, hogy nem fogom (akarni) bírni. Mondja jó, rendben, de vennem kell munkaruhát(!), meg heti 6 nap meló, meg húú de nehéz is ez...Agyamban kezdett zakatolni valami, hogy ez bizony engem most át fog verni, s bár ne lett volna igazam, de így történt. 2 napra kapok e pénzt, kérdeztem én, a válasz már repült is, bár még be sem fejeztem a kérdést...NEM. ccc, miből sejtettem? Indoklás: "így akkor bárki, aki bejön az utcáról, úgymond próbanapra, akárkinek fizethetne..." És mondom nem ez lenne a normális??? Oké, lehetek Aushilfe is, majd megbeszéljük. És itt a történet most áll....

->Második felvonás: hotelből-hotelbe szaladgálás, minden lehetőség megragadása, a munkahely-szerzés felé. Nagyon kedves recepciósok, segítőkészek(bár gondolatban lehet, hogy a francba-küldősek). Jövő kedden azonban mégis úgy tűnik beindul valami. Szobalány, ha minden igaz, sikerült megszerezni....Ez lenne a megfelelő, remélem 100%.

Harmadik felvonás még nincs, talán nem is lesz.

Ma voltam megint a régieknél, hát mint kiderült, ott engem nagyon hiányolnak, hogy egyemmegőket:( Mathis(még mindig a 4 éves kisfiú, és nem a pasim) nem akart elengedni, azt akarta, hogy maradjak, játszak velük. Nikita bújt, szerinte is maradnom kellett volna. Édesek voltak. A mostani " délelőtti vigyázónő" szerint nagyon sokszor emlegetnek, hogy én mit hogy csináltam, miket játszottunk stb. Na azért ez kicsit jól esett:)). Hiába..megszerettem őket, nem is kicsit...Ígéretet is tettem, hogy amint tudok, átmegyek hozzájuk játszani. Minh is másképp áll a dolgokhoz, ott segít, ahol tud, szerzi nekem hogy hol tudok dolgozni, csak egy e-mailbe került, hogy írjon a munkavállalásihoz egy igazolást, hogy egy éve kint élek, másnap már mehettem is érte.

Mindent összevetve nagyon-nagyon jól érzem itt magam, nem is gondoltam volna, minden esetre örülök, hogy így lett:) Haza szerintem és előreláthatólag csak karácsonyra megyek, úgysem találom a helyem, ha otthon vagyok. Furcsa, de ez van.

A következő bejegyzésig is csók mindenkinek haza, minden jót, vigyázzatok magatokra és egymásra! Én is vigyázom magamra:)

Pusszancs nektek!!!

Ablakomból fotózva:)

-Magány-

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.